7. rész

Reggel a telefonom csörgésére keltem. A kijelzőn Luke neve villogott.
- Reggelt. -morogtam a telefonba.
- Dél van! Nincs kedved felkelni?
- Nincs.
- Szóval nincs, de azért nézz ki az ablakon. -mondta és letette. A kis terasz felé fordítottam a fejem, Luke ott állt az ajtóban. Fekete szakított farmer, szürke kopott Nirvana feliratú pólót viselt. Haja mint mindig most is felállítva, fekete piercingje a szája sarkában virított. Beengedtem, ő egy csókkal köszöntött. Leültünk az ágyra mire Luke belekezdett.
- Nos lenne egy kérdésem, de félek, hogy rossz választ kapok. -súgta.
- Mondd csak!
- Nekem, nem megy ez a nyáladzós izé. -kuncogott fel kínjában.- De lennél a barátnőm? -kérdezte és szemeivel az enyémeket kereste. Kissé felsikoltottam.
- Luke, -kezdtem egy sóhajtással. Húztam az agyát, de az ő arcára kiült a rémület.- sajnálom, de... erre igent kell hogy mondjak. -mosolyogtam mire szinte azonnal megcsókolt. Mikor elvált, megszólalt.
- Már azt hittem nemet mondasz. -nézett kék szemeivel az enyémekbe egész közelről.
- Nem szabadulsz könnyen! -suttogtam, mire egy puszit nyomott a számra. Ebben a pillanatban csörgött a telefonja. Megnézte és elég fura fejet vágott.
- Mi az?
- Ash azt írta, idézem: "Ha lenyomtad a húgom torkán a nyelved told le a segged a partra, és hozd Hayley-t is." Honnan tudja, hogy itt vagyunk?
- Ashton az Ashton, mindent tud.
- Ja de le kéne menni a partra.
- Pillanat átöltözök.
Hamar elkészültem, és ketten battyogtunk lefele a partra. Luke a derekamat ölelte, nagy kezeivel. Páran megállították autó-grammért. De így is hamar lent voltunk. A parton a srácok vigyorgó fejével találtuk magunkat szembe.
- Na megjöttek végre! -üvöltötte Cal és a víz felé futott.
- Megígérte, hogy megvár titeket. -röhögött Mikey.
- Gyertek már mert ha itt állunk nem szórakozunk, különben is kéne egy csaj. -elmélkedett bátyám.
- Nekem megvan úgyhogy ez pipa. -mondta barátom és egy csókot nyomott a számra.
- Oké oké de nézd azt a csajt. -mutatott egy kék hajú lányra Mikey.
- Illik hozzád na gyerünk szívdöglesztő mosoly fel és menj oda hozzá.
- Én aztán nem, félek.
- Michael, ne legyél már béna. -mondta Luke nevetve.
- De, mi van ha van barátja?
- Egy pillanat és jövök. -mondtam és egy puszit adtam Luke arcára.
A lány felé vettem az irányt. Egyedül volt, háttal nekem. Mikor közelebb értem hallottam, hogy sír. Leültem mellé mire ő felnézett.
- Szia! -mondtam.
- Szia! -mondta szomorúan.
- Mi a baj?
- A barátom megcsalt, és ráadásul az unokatestvéremmel.
- Hát az nem jó. De az egyik barátom magányos és kéne neki egy beszélgetőpartner. Meg amúgy is kicsit bolondos így nem hagyhatjuk egyedül. Jössz?
- Ki az? -nézett körbe.
- Ő! -mutattam színes hajú haveromra.
- Michael Clifford, a 5 seconds of summer gitárosa?
- Aha.
- Nem tudom, hogy jó ötlet-e.
- Gyere! Meglátod nem olyan szörnyű. Mi a neved?
- Alison Grace. Neked?
- Hayley Irwin.
- Hát oké szimpatikus vagy úgyhogy a haverod se lehet rossz. -vont vállat, mire én Mikey felé felmutattam a mutatóujjam, mire el akart futni de Hemmo megfogta és elkezdte taszigálni erre.
- Gyere! Nem rossz csak néha már túlzásba viszi a hajfestést. -nevettem.
- Azt nem lehet túlzásba vinni.
- Ki fogtok jönni ti az biztos.
Lassan a srácok is ide értek. Michael remegett és legszívesebben elfutott volna. Leültettük őket és tőlük nem messze leültünk Luke-val. Kis idővel később nevetgéltek úgyhogy megnyugodtunk, hogy nem fog többé nekünk siránkozni Mikey. Luke behúzott a vízbe, ahol Cal és Ashton már hülyéskedtek. Luke lehúzott a víz alá és megcsókolt. Kis idő után kiültünk a partra a forró aranybarna homokba. Barátom az ölébe húzott és megcsókolt. Kis idő múlva már mindenféle dolgokról beszélgettünk. A nap lassan haladt lefelé az égbolton. Miután elérte annak peremét, Luke felhúzott és megcsókolt. Lassan elkezdtünk hazafele sétálni, a kezem fogva csendben sétáltunk. Ez a csend nem volt kínos, se feszült. Ez olyan nyugtató csend volt. Egészen a szobámig felkísért, miszerint "megvédelek a bátyád perverz beszólásaitól." Na hát mindent csinált de Ashton-t leállítani lehetetlen.
- Irwin hagyd már abba a perverzkeedést.
- Ezt kinek mondtad? -nevetett Ash.
- Ashton fogd be. -mondta idegesen Luke.
- Oké oké abbahagyom na.
- Azért.
Megcsókolt, majd elment. Befeküdtem az ágyba és gondolkoztam. Hogy jutottunk mi idáig? Megerőszakol, leugrik egy hídról, utáljuk egymást, beszélgetünk, kedves lesz és egymásba szeretünk. Ez elmenne egy filmnek is. Halkan felkuncogtam a gondolataimon. Hogy tud egy emberről a véleményed ilyen rövid idő alatt megváltozni? Ezen kattogott az agyam vagy egy órája de nem jutottam semmire. Elmélkedésemet egy kopogás zavarta meg.
- Szabad!
- Én vagyok! -jött be Ashton.
- Minek köszönhetem látogatásod kedves bátyám? -ugrattam.
- Unatkozok.
- És én azzal mit csináljak? -húztam fel a szemöldököm, mivel tényleg nem értem mire akar kilyukadni.
- Csináljunk valamit. -kérlelt már térden állva.
- Mit akarsz csinálni? -sóhajtottam.
- Filmnézés?
- Gyere! -paskoltam meg magam mellett a helyet, mire ő beugrott mellém.
Hamar megnéztük a filmet azonban Ash elaludt így fel kellett keltenem. Gyorsan lerúgtam az ágyról így egy hatalmas puffanással ért földet. Kinevettem mire ő csikizni kezdett.
- Ashton, ne csikizz.
- Oké!
- Jó éjt! -tuszkoltam be a saját szobájába majd én is esti teendőim elvégzése után álomba merültem...

6. rész

Reggel arra keltem, hogy Ash és Luke az ágyamon ugrál.
- Fiúk, valaki aludt! -morogtam és idegesen a hajamba túrtam.
- De most már fent vagy és csak szólok, hogy fél óra múlva felszáll a gép és irány Sydney! -üvöltötte Ash.
- Oké kelek már!
- Jó addig felkeltjük a többieket!
Hamar felkeltem felvettem az aznapi ruhám és feltettem egy enyhe sminket. Megreggeliztünk majd indult a gép. Zene hallgatás és olvasás közben éreztem amint valaki a fülembe szuszog. Oldalra fordítottam a fejem és Luke jég kék szempárjával találkoztam. Elmosolyodott majd egy rövid csókot nyomott ajkaimra. Fejemet a vállára hajtottam és úgy olvastam tovább azonban elnyomott az álom. Órákkal később keltem fel. Luke is bealudt és ahogy elnéztem Mikey-n kívül senki nincs fent. Hamarosan felkeltettük a többieket mivel megkezdték a leszállást. Lassan kiverekedtük magunkat a repülőből. A hatalmas épületbe érve azonban egy hatalmas tömeg rajongó sikítozásait hallottuk. Viszonylag gyorsan kiverekedtük magunkat onnan is, és kimentünk a parkolóba. Ash mellett baktattam, jobban mondva futottam mivel húzott még hozzá nem is kicsit. Apánk kijött elénk és megölelgetett minket. Lassan "haza" értünk, azonban ahogy beléptem a kertkapun egy kutya ugrott rám.
- Á kutya! -üvöltöttem és a bátyám hátára vetettem magam.
- A neve Indie. -mondta nevetve Ashton és lerakott.
Az egész nap meséléssel illetve hülyüléssel telt. Este azonban Ash lerángatott a partra miszerint "bemutatlak a haverjaimnak, hátha megismered a nagy Ő-t."
- Ashton ha tovább rángatsz leszakad a lábam. -mondtam mert már vagy 200 métert tettem meg úgy, hogy Ash ráncigált.
- Oké oké itt vagyunk!
- Jól van de leszakad a kezem!
- Oké húgi. Hé srácok! -intett egy nagyobb csapat fiú felé akik igencsak megbámultak mivel bikiniben voltam.
- Ki ő? Csaknem szereztél egy csajt? -kérdezte az egyik aki magas volt és valamivel sötétebb haja volt mint bátyámnak.
- Nem ő a húgom Hayley!
- Nem is tudtam, hogy van húgod!
- Pedig van! -mondta Ash.
- Chuck vagyok! -nyújtotta a kezét a srác.
Kicsivel később Ash egy szörfdeszkát nyomott a kezembe.
- Megtanítalak szörfözni.
- Nem kell tanítani.
- Nem könnyű az.
- Az lehet, de verseny?
- Oké, ki marad tovább deszkán! Ha én nyerek akkor randizol Chuck-kal. Szerintem bejössz neki.
- Ha én akkor leállsz a "szerezzünk a húgomnak egy pasit aki a haverom" tervvel.
- Áll az alku.
Ashtonnak esélye nem volt mivel kifelejtettem egy apróságot. Sokáig küzdött de végül leesett így én nyertem.
- Ez nem ér nem mondtad, hogy tudsz szörfözni.
- De igen ér! És nem kérdezted!
- Oké jól van.
- Hay, beszélhetnénk? -jelent meg Chuck.
- Egy pillanat. -mondtam mert megláttam Luke-t amint felénk igyekszik. Oda mentem hozzá.
- Szia! -mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia Hemmo!
- Ó szóval ezért nem kell nekem kerítenem neked pasit! -nevetett a távolból Ash.
- Csend legyen Irwin! -kiáltottam.
- Te is az vagy! -jött a válasz. Megforgattam a szemeim majd újra az előttem álló srácra koncentráltam.
- Ashton megint kerítőnő lett?
- Aha.
- És most kivel akart összehozni?
- Chuck. -mondtam mire megfeszült.- De nem az esetem a srác. -húztam el a számat.
- Nem baj, nem szeretek versenyezni. -suttogta majd közelebb hajolt. Már majdnem megcsókolt amikor Chuck termett mellettünk.
- Jöttök szörfözni?
- Most nem! -morogta Luke rá se nézve Chuck-ra aki nem adta fel.
- Te se Hayley?
- Nem majd később. -erre nem szólt semmit csak arrébb csoszogott.
- Na végre. -suttogta Luke.
Közelebb hajolt majd szép lassan megcsókolt. Megnyalta alsó ajkam, bejutásért könyörögve a számba. Lassan elnyitottam ajkaim, mire ő erősebben csókolt, elmélyítve ezzel azt. Sokáig csókolt, majd a levegő hiánya miatt, zilálva szétváltunk. Felkapott menyasszonyi stílusban majd megragadva a két deszkát futott a víz felé.
- Lenyeltétek egymást? -kérdezte vigyorogva Ash.
- Drága bátyám! Töröld le azt a vigyort és ha én meglátlak egy csajjal én is elsütöm ezt majd! -fenyegettem meg.
- Oké, oké. Ne harapd le a fejem.
- Nem állt szándékomban.
- Akkor jó.
- Sziasztok! -hallottam egy lány hangját mögöttem. Luke összerezzent míg bátyám nagyon csúnyán nézett a szőke hajú lányra Chuck oldalán. Chuck a lány kezét fogta. Luke keze pedig szorosan fogta közre az enyémet.- Aleisha vagyok! -nyújtott kezet de amint észre vette az összekulcsolt kezünket Luke-val lehervadt az arcáról a vigyor.- Lukey örülök, hogy hazaértél.
- Én is! -mondta mogorván Luke.
- Ki volt ez? -kérdeztem amint nagy nehezen továbbállt. De Chuck még mindig itt volt.
- Luke exe! -válaszolt Chuck vigyorogva.
- Tudod ő az a lány akit mondtam. -suttogta Luke idegesen.
- Nyugodj meg kérlek! -mondtam, és hasán lévő kockáit kezdtem körberajzolni.
- Te mindig megnyugtatsz. -dörmögte szinte már ajkaimba majd megcsókolt.
- Menjetek szobára Hemmings! -ordította valaki.
- Ezek soha nem hagynak békén?
- Nem hinném. -mondta Ash aki addig egy lányt fűzött de annak pasija volt.
- Mi az Luke csak nem találtál magadnak egy kurvát? -kérdezte az egyik mire Ashton és Luke is felállt.
- Ha így beszélsz a húgomról akkor előbb utóbb betöröm a képed.
- Vagy én teszem meg, de akkor nem csak egy orrtörés lesz!
- Ashton! Luke! Elég legyen gyertek! -mondtam. De ők meg se hallották. Végül Ash odébbállt.
Odamentem Luke-hoz és nyomtam egy puszit az arcára mire elkapta a derekam és magához húzott egy csókra.
- Gyere Luke! Ne foglalkozz velük!
- Aj, oké! -mondta és átfogta a derekam és mivel későre járt ezért hazakísért.
- Szia kicsim! -mondta és megcsókolt.
- Szia Luke!
Bementem a házba és miután esti teendőimet elvégeztem, bedőltem az ágyba és aludtam is...

5. rész

Reggel hangos dudaszóra ébredtem.
- Mi a.. ?
- Bocs, dugóba keveredtünk. -mondta a sofőrünk.
- Szuper! -hallottam Hay hangját.
- Mit csinálunk ma? -kérdeztem.
- Alszunk! -mondta Ash!
- Benne vagyok! -mondta egy párnába Hayley.
- Le sem tagadhatjátok, hogy testvérek vagytok. -kuncogott Mikey.
Hayley lehajolt és fejbe vágta egy párnával, majd visszafeküdt.
- Srácok csináljunk valamit! -ordította Cal.
- Ne ordíts és az alvás az valami! -mondta Ash.
- Lusták vagytok!
- Csak jól alszunk! -emelte fel Hay a mutató ujját.
- Jó de gyertek nekem van egy ötletem!
- Mi az?
- Hayley először is vedd fel a telefonod!

*Hayley*

- Oké! -mondtam és lemásztam az ágyról.- Igen!

- Jó napot! Az apja orvosa vagyok. Sajnos édesapja balesetet szenvedett és nem sok esélye van. Sajnálom.

- Mi? De hogyan? -Mi a franc? Apám tud vezetni. Jobban mint kéne.

- A szembejövő autó vezetője áttért a másik sávba, az a sofőr nem sérült meg.

- Add ide! -suttogta Ash.

Átnyújtottam a telefont.

- Jó napot! Mi történt?... Igen, a féltestvére vagyok.... Hogy mi?..... Rendben..... Nem, nem.....Oké akkor visz hall. Istenem gyere ide! -mondta és magához húzott.- Sajnálom. -suttogta a fülembe.- Itt vagyok nyugalom. -én csak szorítottam a pólóját.

- Már bocs, hogy közbe avatkozok a testvéri pillanatnak. De mi történt? -szólalt meg Alicia. Ash felvázolta a helyzetet de még mindig szorított.

- Ashton agyon nyomsz! -nevettem.

- Bocsi! -mondta.

- Basszus! -hallottuk Luke hangját miközben épp egy pizzát vágott fel.

- Mit csináltál? -kérdeztem és megfogtam a kezét ami vérzett.

- Pizzát vágtam csak rázkódott egyet a busz.

- Gyere, bekötöm. -mondtam.

- Kösz. -mondta mikor végeztem a kötözéssel.

- Nincs mit. -mondtam.

Amint kimentünk a srácok egy filmet néztek. De Mickey-n egy paróka(?!) Míg Cal-n egy korona(?!) volt.

- Ti meg mi az isten nyilát csináltok? -kérdeztem nevetve.

- Filmet nézünk.

- Azt sejtettem de minek ez a cucc a fejetekre. -mutogatott Luke. Hú bő egy szókincse van.
- Így viccesebb.
- Az biztos! -mondta Mickey.
- Hagyjuk ezek idióták. -mondta Luke.
- Kösz haver, de szerintem te még nálunk is nagyobb hülye voltál mostanában.
- Tudom nem kell rá emlékeztetni. -morogta.
- Jól van na ne kapd fel a vizet. -mondta Cal, de Luke már a ágyába is vetődött.
- Hemmings, az istenit ne sértődj meg! -mondta Mickey.
- Ki mondta, hogy megsértődtem? Csak aludni akarok.
- Már te is? -kérdezte Alicia, az alvó Ash-re mutatva.
- Igen. -mondta Luke.
- Jó ti hárman vagytok a lusta csapat. Luke, véletlen nincs köztetek is rokoni kapcsolat?
- Nincs! -vágta rá.
- Oké csak hülyültem!
- Vége a filmnek! Valaki rakjon be zenét! -ordította Cal mire Ash leesett a felső ágyról.
- Mit ordítasz? -kérdezte álmosan, és feltápászkodott.- Azt hiszem jobb lenne ha lent aludnék.
- Bocs haver.
- Semmi.
A srácok betettek valami zenét.
- Egoista! -mondtuk egyszerre Luke-val.
- Miért? Én szeretem a zenénket.
- Én is de akkor már inkább énekelném.
- Hajrá.
- Most alszok! -mondta Luke és a fal felé fordult.
- Én is!
- Meg én is.

*2 nap múlva*

Már megint táncóra. Két nap alatt Ashton és én úgy összeszoktunk, mintha már kiskorunk óta ismernénk egymást. Luke próbál változni. És hát a másik fura dolog egy video chat apával.

*Visszaemlékezés*

- Szia Apu! -ott ültünk az ágyamon Ashtonnal és Luke-val.

- Szia!

- Várjunk egy kicsit Apu te mit keresel ott? -kérdezte Ash amint meglátta a széken ülő férfit.

- Aj ezt nem akartuk elmondani de. Nem féltestvérek vagytok.

- Mi a..? -kezdte Luke. Én köpni nyelni nem tudtam.

- Hát mint kiderült később, anyád már 1 hónapja terhes volt amikor megismerkedtünk. -mondta apám.

- És előtte csak velem volt viszonya. -fejezte be apa mondandóját Ash apja.

- Ne nézzetek úgy mint aki szellemet lát. -mondta az a személy akit apának hívok.

- Mikor találtátok ki ezt a viccet? -kérdezte a bátyám. Hú de fura ezt mondani.

- Semmikor. Ez az igazság.

- Nem akartuk, hogy tudjátok. De nem érzem úgy, hogy felépülök, és mivel lesz 6 hónap kihagyásotok és csak Sydney-ben lesz egy két koncert, előbb utóbb megtudtátok volna.

- Na igen. Meg nem tudom, hogy észre vetted-e de mindig figyeltelek. -nevetett "apa"

- Srácok fellépés! MOST! -jött be Adam de amint meglátta a tátott szájunkat kinevetett.

- Na akkor jó koncertet sziasztok! -mondták mi meg nagy nehezen kinyögtünk egy hello-t.

- Mi történt?

- Vázoljam? -kérdezte Luke, mert mi még mindig némák voltunk.

- Legyél szíves, mert a többiek ledermedtek.

- Az nem csoda. -nevetett.- Most tudták meg, hogy testvérek és azóta egyikük se tud köpni-nyelni.

- Ne röhögj! -mondtam.

- Mindig akartam egy hugicát! -ordította Ash és ölelésébe vont.

- Mindjárt nem lesz csak szoríts még egy kicsit.

- Bocs!

- Várjatok! Mi van?

- Adam, egyszerű, Ashton és Hayley testvérek. -jött be Cal.- Hallottam na!

- Hayley Irwin. Nem is hangzik rosszul. -mondta Mickey.

- Ja nem rossz. -mondta kedvesen Alicia.

- Kösz, de én maradok Grey!

- Miért? -biggyesztette le ajkát Ash.

- Mert megszoktam. -vontam vállat.

- Jogos.

*Visszaemlékezés vége*

Azóta a Greyféle apám meghalt. Engem pedig rábeszéltek az Irwin névre. Oké csak kicsit furcsa nekem ez. Időközben megvolt az utolsó koncert is. Most megy az utolsó tánc próba és 6 hónap szabadság. Alicia hazamegy én pedig megyek a bátyámmal. Luke nem is tudom de vele egyre jobban kijövök. A kedves éne hát, hogy is mondjam, rendes. Bár cseppet még így is perverz. Na jó nem kicsit az, de erről le nem lehet szoktatni. Időközben Ash apja vagyis az apánk. Hú ezt meg kell szoknom, eljött és találkoztunk. Én bírom őt. Épp a Luke és Hayley féle tánc ment amikor Luke a fülembe súgott.

- Jó lenne ha ezt nem csak tánc órákon csinálnád.

- Luke, ez csak tánc és semmi más.

- Tudom! -búgta mély hangján.

- Akkor vedd figyelembe Hemmo!

- Figyelembe vettem!

Lassan vége volt a tánc próbának.

- Á, hogy a francba mész ebben az ülepes gatyában? -lépegetett nagyokat Luke. Ráerőszakoltam egy ilyen nadrágot.

- Lépj már rendesen!

- Nem tudok!

- De tudsz nézd így!

- Felfogtam, de többé fel nem veszek ilyet.

- Miért? Ebben lehet szaladgálni! -mondta Cal aki Ash-sel és Mikey-val kergetőztek.

- De utálom!

- Ne nyafogj jól áll.

- Azt tudom! -kacsintott.

- Robert! -mutogattam neki.

- Ne hívj a második nevemen utálom.

- Tudom! -mondtam. A többiek már a park másik felén voltak ahogy elnéztem.

Luke elém állt kisebb terpeszben.

- Jár a büntetés mert felrángattad rám ezt a borzadalmat, és még szemétkedsz is.

- Mi a büntetés? -kérdeztem mosolyogva mire közelebb hajolt. Már nem sok volt köztünk de még mindig közeledett. Lassan nyomta ajkát az enyémeknek. Piercingje hűvös volt. Lassan mozgatta ajkait. Megnyalta az alsó ajkamat. Kissé szétnyitottam ajkaimat. Kezei a derekam simogatták. Lassan eleredt az eső, jobban mondva szakadni kezdett, de nem érdekelte. Belemosolygott a csókba és egyben elmélyítette azt. Kuncogást hallottunk majd Cal hangját.

- Csak meg akartam nézni, hol vagytok ilyen soká de nem zavarok tovább, Luke nyugodtan nyomd le a torkán a nyelved. -Luke kuncogott egyet majd hasba bökte Cal-t.

- Idióta vagy! -nevetett. Keze erősen fonta körbe a derekam.

- Most miért, nincs igazam? 

- Nincs! -vágta rá egy szemforgatás közben Luke!

- Mindegy de szakad az eső!

- Tudjuk képzeld csak neked van esernyőd mi meg ázunk! -mondtam.

- Ó tényleg nektek is hoztam esernyőt.

- Cal odaadni meg luxus mi?

- Bocsi. De ti el voltatok foglalva. -láttam ahogy Luke megnyalja a szája szélét.

- Ez mi volt? -nevettem.

- Láttad? -vakarta a tarkóját.

- Igen de gyere menjünk vissza.

Lassan vissza sétáltunk a buszhoz ahol elvégeztük az esti teendőinket majd aludni tértünk...

4. rész

Reggel amint felkeltem, kimentem és csináltam magamnak reggelit. Amint kész lettem Luke jelent meg nyúzott képpel.

*Luke*

Egész éjjel nem aludtam. Bűntudatom van. Megreggeliztem. Mire kész lettem már mindenki fent volt.

- Sétálok! -mondtam és kiléptem a buszból.

Egész éjjel utaztunk így nem sokat mozogtam. Sétáltam egy darabig és gondolkoztam. De leginkább Cal szavai visszhangoztak a fejemben. "Pedig már kezdtem azt hinni visszatért a kedves, boldog Luke." Mit akart ezzel mondani? Nem tudom és ez megőrjít. Leültem egy eldugott padra a parkban. A parkban rengeteg ember volt a jó időnek köszönhetően. Szerelmespárok sétáltak el előttem. Fájt, mert eszembe juttatta a múltam. Akkor mennyivel egyszerűbb volt. A szüleim boldogak voltak, én megtaláltam magam mellé a tökéletes lányt. De apám halála miatt ez tönkre ment. Hirtelen egy kislány szaladt el előttem de szerencsétlen felbukott. A többi kisgyerek kinevette. Felálltam és oda mentem. Felsegítettem, mire ő abba hagyta a sírást. 

- Hogy hívnak? -kérdeztem.

- Luna! -válaszolt és zöld szemei csillogtak, Hayley-nek is ilyesmi szemei vannak. Bár Ash-ére jobban hasonlít.

- Téged? -kérdezte angyali hangon.

- Luke!

- Luna, jól vagy? -szaladt ide egy fiatal férfi.

- Igen!

- Köszönöm. -nyújtotta a kezét amit el is fogadtam.- Jack!

- Nincs mit. Luke!

- Gyere kicsim menjünk! -fordult a kislány felé és elmentek.

Vissza mentem a buszba ahol egy cetli fogadott. "Elmentünk a parkban leszünk ha keresnél. Ash."

Szuper egyedül vagyok. Mit csináljak? Felmentem netre és lefoglaltam magam. Azonban megpillantottam Hayley rajzfüzetét. Csak kicsit bele lesek. Bele lapoztam és jobbnál jobb rajzokat láttam. Az egyiknél viszont megálltam. Volt mellette egy fénykép és egy cetli. Egy nőt ábrázolt a cetlin pedig egy kereszt meg egy évszám volt és egy szó "anya". Viszont én tudtam ki az a nő. Ashton-nak is volt egy képe a halott anyjáról. Ugyan az a kép volt. Abban a pillanatban a srácok léptek be.

- Nem tanították meg, hogy más cuccához nem nyúlunk? -kérdezte Hay.

- Ki ez a nő? -kérdeztem de ekkorra már Ash és Hay is ide figyelt. Ash előkapta a tárcáját és ellenőrizte, hogy neki meg-e van még a kép. Az arca elsápadt amint észrevette, hogy a két kép egyezik.

- Az anyám. Miért? -kérdezte felvont szemöldökkel.

- Akkor itt valamit egyeztetnetek kéne Ash-sel.

- Hay, nézdd! Ez az egy képem maradt az anyámról. Akkor készült amikor 2 évesen voltam. Azt mondták meghalt.-nyomta a lány elé a képet. Szemei kikerekedtek a két kép láttán.

- Mi? De honnan van? Ez meg, mi a franc folyik itt? -kérdezte elhaló hangon.

- Nem tudom.

- Beszélek apámmal! -mondta és telefont ragadott majd kihangosította a hívást.

- Szia Hay! Miért keresel?

- Szia apa! Először is. Mi a fenéért van Ashton-nak egy képe anyuról? Másodszor is. Azt ne mondd, hogy nem tudod mert ez nem igaz.

- Tudod ez hosszú lesz. A lényeg, hogy anyádnak előttem is volt családja. És azt hiszem volt egy nálad 2 évvel idősebb fia. Azt nem tudtam ki az de most már tudom. Szóval van egy féltestvéred. -mondta halál nyugodtan a telefonba. Hay és Ash összenéztek majd a telefonra.

- Hamarabb is szólhattál volna és akkor nem kellett volna az, hogy az idióta Luke -kösz jól esik.- kotorásszon a rajzaim között, amiért viszont kap még.

- Hé, ha nem lennék kíváncsi most nem tudtad volna meg. -mondtam kicsi éllel a hangomban.

- Mindegy akkor se! Elronthatod őket. Nem olyan nehéz elmaszatolni a grafitot. -mondta és teljesen igaza volt. De akkor is.- De most ne ezen veszekedjünk! Szia apa!

- Szia! -és letette.

Ash leült az ágyára. Csak nézett előre. Homlokát támasztotta.

*Hayley*

Ezt azért elmondhatták volna. Lehet, hogy soha nem derült volna ki, ha nem kutakodik Luke.

- Úgy nőttem fel, hogy apám azt mondta anya meghalt. -motyogta Ash.- Közben pedig élt és szó szerint le se szart.

- Ashton ne mond ezt, mindig azt mondta fiút akar és néha azt is, hogy megvolt neki csak eldobta.

- De nem keresett és tessék 20 évesen kell megtudnom, hogy van egy féltestvérem.

- Ezt úgy mondtad mintha én tudtam volna. -mondtam.

- Igaz csak áh. De hívhatlak huginak? -kérdezte Ash nevetve.

- Hülye vagy. -röhögött Luke.

- Tudom. -röhögött Ash is. Majd felkapott a hátára Ash és futkosni kezdett a buszban.

- Ashton! Engedj el.

- Forró a levegő. -jöttek be a többiek az ajtón röhögve.

- Hülyék. -röhögtem. Ó ha megtudják!

- Miért? Mert Ash szerelmes?

- A féltesómba? -kérdezte Ash.

- A midbe?

- Féltesó.

- Mióta tudjátok? El mondani luxus?

- Volt az 10 perce? De Ashton tegyél már le!

- Csak ha bátyusnak hívsz! -nevetett.

- Jól van na! Bátyus, van két másodperced, hogy letegyél!

Azzal le is tett én pedig kikaptam Luke kezéből a füzetem aki ettől felébredt.

- Had nézzem meg!

- Nem.

- Miért?

- Mert bunkó vagy és elcsórtad engedély nélkül.

- Oké felfogtam na! Mit csinálunk ma? -nézett körbe.

- Filmet nézünk.

- Hát jó!

- Aki a rövidebbet húzza az hoz popcorn-t. -üvöltött Cal.

- Rövid. -mondtam húzás után.

- Nekem is! -jelentette be Luke.
Épp az egyik polcról próbáltam leszedni a popcorn-t de ez nehéznek bizonyult. Luke nevetve mögém állt és leszedte. Mellkasa a hátamhoz simult és megfeszültem.
- Kösz!
- Nincs mit. -mondta és tálakat is leszedett.
Hamar kész lettünk és visszamentünk a srácokhoz én Ash és Luke közé kerültem. De legalább valami akció filmet tettek be. Megnéztünk 2 jó hosszú filmet. Aztán elmentünk sétálni. A fiúk bohóckodtak. Egy parkban viszont a srácok megláttak egy macskát és rohanni kezdtek.
- Szerencsétlen macska. -nevettem Alicia-val.
- Ja de nézd mindjárt leesnek a fáról. A macska pedig ott van a tetején.
- Beszélhetnénk? -kérdezte Luke hirtelen és elém állt.
- Most mit csinálunk?
- Négyszemközt gondoltam.
- Nem megyek veled sehova négyszemközt.
- Értem de akkor legalább valami olyan helyre ahol nem ismernek fel minket.
- Aj, oké!
Megragadta a kezem és egy padhoz vezetett.
- Na jó ebből elegem van. Miért csak akkor szólsz hozzám ha muszáj?
- Mert rohadtul utállak tudod jól.
- Tudom. De miért?
- Még meg is kérded? Basszus Luke, megerőszakoltál és elvárod még, hogy a karjaidba omoljak! Te tényleg idióta vagy.
- Igazad van! -mondta és felállt.- De nem tudod milyen vagyok igazából.
- Akkor mutasd meg. -álltam fel.

*Luke*

- Nem! Az a részem gyenge. Utálom magam, azért amit tettem de nem engedem meg senkinek, hogy a gyenge Luke-t lássa.

- Miért? Ennél rosszabb nem lehet az az éned.

Megfordultam. El kell neki mondanom.

- Azt az énemet elástam még apám halála után. -mondtam még mindig háttal neki de éreztem a sós cseppeket a szememben. Nem láthat sírni.- Akkor volt a legrosszabb a helyzet. Drog, alkohol és vagdosás. Ha a srácok nem segítenek és nem kezdek zenélni nem biztos, hogy most én itt lehetnék. -kész lefolyt az első könnycsepp. Hátra fordultam és a szemébe néztem.- És teljesen megértem miért utálsz. Jogos, de a másik énem túl gyenge. Ezért hagyott ott az a lány. Mert állítólag félt, hogy elveszít. De így is ez történt csak más formában.

- Luke, lehet, hogy utállak de akkor is. Nézz körül most mi van körülötted: káosz. Nem tudom mi volt régen de 1000%, hogy ennél csak jobb volt.

- Igazad van. -vallottam be. Szemeimből már patakokban csorogtak a könnyek.- De látod a másik énem gyenge.

- Miért? Mert sírsz? Az nem gyengeség. Gyengeség az ha elmenekülsz és letagadod az igazi éned. -mondta és letörölt egy könnycseppet.

- Köszönöm! -suttogtam és átöleltem.

Lassan vissza mentünk a srácokhoz. Akik még mindig szegény macskát piszkálták.

- Cic! -mondta Hay mire a macska a kezébe ugrott.

- Na ne már mi 15 perce próbáljuk megfogni te pedig 2 másodperc alatt megfogod.

- Van ilyen. -vont vállat.

- Jót beszélgettetek? -súgta a fülembe Ash mindent tudó tekintettel.- Hallottam mindent. De csak én nyugi.

- Ne már! -húztam a számat.

Kuncogott egy sort majd vissza mentünk a buszba és ettünk egy pizzát. Majd szép sorjában aludni tértünk. Kivéve én. Gondolkoztam, Hayley-nek igaza van. Vissza kell hoznom a régi Luke-t. De mi van ha megjárom? Nem akarok csalódni. Rohadtul nem tudom mit csináljak. Végül az álmosság erősebb volt és elaludtam....

3. rész

Reggel felkeltem és bevettem a gyógyszerem amit felírt az orvos. Abban a pillanatban jött be a buszba a srácok menedzsere, Adam.
- Szia! Srácok?
- Szia! Alszanak.
- Akkor felkeltem őket segítesz?
- Persze.
- Tiéd Luke és Ash.
Halkan Luke ágyához lopakodtam és megcsikiztem amire azonnal kipattantak a szemei.
- Kelj fel!
- Kelek. -suttogta reggeli rekedtes hangján.
- Ashton! -mondtam az eggyel feljebb alvó fiúnak.
- Nem fog erre felkelni. -mondta Luke.
- Erre viszont igen! -mondtam és lerántottam a takarót róla.- Ashton kelj már fel!
- Kelek már kelek. -mondta és kicsit arrébb gurult így viszont a földre esett. Mi hangos nevetésbe kezdtünk mivel Adam felkeltette a többieket.
- Na jó most, hogy mindenki felkelt! Mondom a mai tervet. Este nyolcra legyetek kész!
- Oké. -mondtuk egyszerre.
- Mit csinálunk addig?
- Kaját. -mondta Cal.
- Jó ötlet. -helyeseltünk.
Hamar megettük a reggelit majd megszavaztunk, hogy filmet nézünk. Betettek egy filmet de én már a 2. percben halálra ijedtem, mivel egy horror film volt.
- Mi az félsz? -suttogta Luke. Amitől akkorát ugrottam, hogy azt egy magasugró bajnok is megirigyelné.- Gyere ide. -mondta nevetve és magához húzott.
A fejem a mellkasába fúrtam, ő pedig csak nevetett rajtam.
- Ne nevess!
- Érdekes a pólóm? -nevetett tovább.
- Jobban érdekel mint a film. -nem szólt semmit csak nevetve egy puszit nyomott a fejemre.
Lassan vége lett ennek a szörnyű filmnek én pedig kibújtam Luke öleléséből. Kár volt! Abban a pillanatban Cal ugrott elém, én meg kis híján szívrohamot kaptam.
- Basszus Cal majdnem bevertem neked annyira megijedtem.
Ő csak nevetett Luke-val együtt én pedig ott hagytam őket és rajzolni kezdtem.
- Mit rajzolsz? -jelent meg Luke.
- Ezt! -fordítottam felé a kész rajzot.

- Wow! -mondta és felült mellém.

- Na jó én megyek.

- Oké én is mert még ma át kéne öltöznöm.

Gyorsan felkentem magamra egy enyhe sminket és felvettem a ruhám:

- Hány ilyen nadrágod van?

- Sok mert ezt hordják a táncosok.

- Legalább nem szakad el. -csatlakozott Mikey.

- Pontosan.

- Én ebben járni nem tudnék.

- Az te vagy Hemmo.

- Oké nem vitázok. De ha beleakadok tánc közben én esküszöm!

- Nyugalom.

Lassan elérkezett a 8 így mi már bent voltunk a színpad mögött.

- Nem izgulsz? -kérdezte Mikey.

- Nem!

- Akkor jó.

A koncert gyorsan lement, és már azon kaptam magam, hogy megint Luke és én vagyunk csak a buszban. Nem volt túl késő így bekapcsoltam a laptopom. Skype-on írt July:

- Na szia! Milyen a táncos élet? Na és még egy dolog. Gratulálok a hősnőnek! -nos igen eléggé jóban lettünk.

- Őrült vagy! Amúgy nem rossz csak az őrült tánctanár ne találna ki olyan táncokat ami kissé félreérthető.

- A Luke-Hayley táncra gondolsz?

- Aha.

- Video chat?

- Aham. -írtam és megnyomtam a hívás gombot.

- Na itt vagyok csajos!

- Én is.

- Egyedül vagy?

- Nem Luke is itt van de szerintem alszik. -mondtam miközben rápillantottam a srácra aki csukott szemmel a hátán feküdt.

- Nem alszok! -morogta.

- Akkor nem alszik csak morcizik. -mondtam mire a gép képernyőjén keresztül kommunikáló lány röhögni kezdett.

- Nem vagyok mogorva. -morogta Luke.

- Hagyjuk reménytelen! -mondtam.- Amúgy meg, mi újság veled.

- Hát randizgatok mostanában.

- Ki a szerencsés?

- Tudod Taylor az a foci isten. -magyarázta mutogatva.

- Tudom.

- Ami azt illeti ma elvisz moziba.

- Hé akkor készülődnöd kéne.

- Tényleg! Fél órám van, rohanok szia!

- Szia! -mondtam nevetve és kikapcsoltam a gépem.

- Még most is mogorva vagyok? -hallottam mellőlem.

- Basszus, de megijesztettél! 

- Nyugi cica. -mondta miközben rám feküdt. Hemmings, ebből elég! Szeme már nem kéken hanem inkább feketén csillogott.

Nagy kezével lefogott és egyben megszabadított a pólómtól. Erőszakos csókjaival belém fojtotta a kiáltásaimat. Már ott tartott mint múltkor. Mindkettőnkön csak fehérnemű volt. Én már hiába ellenkeztem. Erősebb volt nálam, és ezt nagyon jól tudta. Lassan a maradék ruhadarabtól is megfosztott és magára húzta a takarót, és a számat betapasztotta. Könnyeim patakokban folytak le arcomon. Lassan szólásra nyitotta a száját.

- Annyira hülye azért nem vagyok, hogy teherbe ejtselek ne aggódj. -mondta és meglengette előttem a kis tasakot.

Lassan nyitotta ki, hogy kínozzon. Én minden pillanatban reméltem, hogy valamelyik srác, vagy Alicia megjelenik, és lerángatja rólam ezt az őrültet. De ez nem történt meg. Luke lassan rám feküdt majd fájdalmas nyögéseimet csókjaival belém fojtotta. Fájt, pokolian fájt. És nem csak testileg, lelkileg is. Miért velem kell másodjára is megtörténjen ez? Pedig kezdtem azt hinni, hogy megváltozott. Alhasam bizsergett a fájdalomtól. Már ordítani lett volna kedvem mikor végre elengedett és lemászott rólam. Felkaptam a cuccaim magamra és elfutottam. Nem tudtam hova, csak futottam. Csak akkor álltam meg mikor már lábaim könyörögtek, hogy lassítsak. Körbenéztem és azon kaptam magam, hogy a folyóparton vagyok. Leültem a homokba és újra előtört belőlem a sírás. Térdeimet felhúztam és csak sírtam egy darabig.

*Luke*

Lehet többször meg kéne húznom ezt a csajt. Nagyon jó. Lassan bokszerembe bújtam. Elfutott. Kit érdekel? Majd vissza jön. Megnyertem tisztességes fogadásban. Különben is, azt csinálok ezzel a kis cafkával amit akarok! Ez is csak egy buta önelégült liba akinek ha azt mondják "szeretlek" el is hiszi. Ebben a pillanatban belépett Ash.

- Hello! Hayley?

- Nem tudom. -mondtam és hátamon fekve becsuktam a szemem, de azt még ki tudtam venni, hogy kidobja a szemetét de előtte rám néz majd vissza.

- Te kibaszott idióta mocskos barom! -ordította és a galléromnál fogva felhúzott. Ő erősebb kezekkel rendelkezett a dobolás miatt így nem kellett sok ész, hogy felfogjam nem kéne kikezdeni vele.- Te megerőszakoltad Hayley-t?

- Igen. -vigyorogtam rá mire ő a falnak nyomott.

- Kibaszottul megmentette az életed. Te meg ezzel hálálod meg?

- Legalább volt egy jó esténk. -rántottam vállat mire a többiek is megjöttek.

- Miért kiabálsz Ashton?

- Talán azért mert ez az idióta kibaszottul megerőszakolta Hayley-t! -üvöltötte mire a többiek undorodóan néztek rám.

- Ezt honnan tudod?

- Onnan, hogy kibaszottul ott hever egy elhasznált óvszer a kukában.

- Hol van? -tette fel a kérdést Alicia.

- Tudom én azt? - kérdeztem.

- Ha valami baj történt vele én kinyírlak! -ordította Mikey.

- Pedig már kezdtem azt hinni visszajött a régi, boldog Luke. -mondta sóhajtva Cal.

- Keressük meg, te pedig! Nem hittem, hogy ehhez kell folyamodjak de megteszem. -mondta Ash és az ágyamhoz bilincselt, majd hátsó zsebébe csúsztatta a kulcsot.

- Rohadj meg! Engedj el! -ordítottam, de ők csak kimentek.

*Hayley*

Egy idő után egy kezet éreztem a vállamon. Hátra néztem és Mikey volt az. Rögtön ölelésébe vont én pedig a fejemet a mellkasába fúrtam.

- Már azt hittem elmentél a városból! -én csak megráztam a fejem és újra kibukkantak a könnycseppek.- Srácok itt van! -ordította.- Gyere, azt az idiótát elintézte Ashton. Hozzábilincselte az ágyához. -röhögött. Amire nekem is egy kisebb mosoly ült ki az arcomra.- De szerintem ha visszamegyünk te is adsz neki. -nézte a kezemet ami ökölbe volt szorulva.

- Az biztos! -mondtam.

- Istenem, Jól vagy Hayley? -futottak ide a többiek. Csak megráztam a fejem. Hogy is lennék jól? Egy kibaszott elmebajos megerőszakolt.

- Hülye kérdés. -mondta Ash.

Lassan vissza értünk a buszhoz. Beléptünk, de Luke nem mozdult csak a tarkója alatt pihenő kezét csúsztatta lejjebb nagy nehezen, a bilincs miatt.

- Levennéd? -morogta.

Ash lassan levette mire felállt. Odamentem elé és öklömmel akkorát húztam be neki, hogy hátra esett az ágyára.

- Te rohadék! -sziszegtem. Ő csak az orrához nyúlt amiből folyt a vér.

- Basszus mit csináltál? -kérdezte.

- Remélem eltört. -morogtam.- Te utolsó szemétláda. Nem tanították meg, hogy lányokat nem bántunk? Kibaszottul kórházba juttatnálak ha a többiek nem lennének itt. -üvöltöttem a képébe mire felállt és lenézett rám.

- Kibaszottul nem tudod milyen mikor úgy nősz fel, hogy csak az egyik szülőd tanít meg ezekre.

- Az a vicces Hemmings, hogy tudom. De te nem tudod milyen az ha a saját anyád kitagad, mert fiút akart. Majd egy buliról hazafele megerőszakolnak. Később pedig megtudod, hogy míg veled játszadoztak egy sikátorban az anyádat elüti egy kocsi és elvérzik. -üvöltöm a képébe.

- Lehet, hogy ezt nem tudom de te meg azt nem tudod, hogy min mentem keresztül! Apám meghalt anyám depresszióba került és csoda, hogy most normális életet él. Bevallom engem is megviselt. És szerinted miért hordok karkötőt? Ezért. -mondta és lekapta a karkötőit, melyek alól a már gyógyult, de még mindig jól látható hegek bukkantak fel.- És még a java. Akit azt hittem szeret ott hagyott a bajban, és a képembe vágta, hogy agyba főbe csalt. Másnap pedig a suli legmenőbb pasijával csókolózik. Nem tudod milyen érzés. Ahogy azt sem, hogy milyen amikor a barátaidra támaszkodsz de ők félnek tőled! -ordította.

- Én sem fejeztem be! Szerinted én mégis miért hordom ezeket? -mutattam a csuklómon lévő karkötőkre.- Nem azért amiért te hiszed! Nem trendből! El se tudod képzelni mikor neked még barátaid sincsenek. Tudod kibaszott szar az amikor az embert elhagyják és csak a barátai vannak ott. De akinek az sincs? Az egyetlen támaszpont az apám volt! De ő dolgozott folyamatosan. Anya halála után kezdtem a táncot, mert ezzel mindent levezettem. A fájdalmat, dühöt, és a magányt. Rohadtul tudom milyen mikor öngyilkos akarsz lenni. Nem csak te próbáltad! Elegem lett és nem bírtam tovább. Addig a pontig bírtam, majd rájöttem: felesleges vagyok! Csak sajna nem sikerült nekem se. Csak egy különbség van a kettő között! Engem senki nem hiányolt volna. -kész vége elszakadt a cérna.- És lehet utálni a múltam miatt de te rohadtul nem ismersz Hemmings!

- Én ezt nem... -a hangja elcsuklott és hitetlenkedve nézett rám.

- Nem tudtad! -fejeztem be a mondatot.- Apámon kívül senki nem tudta.

Körbekémleltem. A többiek feszülten figyeltek, mikor robban valamelyikünk. De arcukra kiült a döbbenet. Luke feszülten figyelt lehajtott fejjel. Szemében megbánás és sajnálat tükröződött.

- Sajná...

- Sajnálod? Luke, ezt még te sem mondod komolyan. És ha megbocsájtasz, én mentem aludni! -azzal otthagytam őket. A fürdő helyiségben (jó busz mi?) elvégeztem esti teendőimet és lassan vissza mentem majd aludni tértem...

2. rész

- Luke! -ordítottam utána.
Leszaladtam a hídról és a jéghideg vízbe vetettem magam. Őrült ez a srác. Kis idő után megpillantottam. Kihúztam a partra.
- Basszus Luke itt ne hagyj! -mondtam és lélegeztetni kezdtem, mivel nem vett levegőt. Kis idő múlva köhögve ült fel.

*Luke*

Nem érdekelt már semmi. Hirtelen nem éreztem tettem súlyosságát. Elegem lett és leugrottam. A zuhanás alatt lepergett előttem az egész hitvány életem. Amikor apa még élt és boldogok voltunk a srácokkal. Majd minden elsötétült. Kis idő múlva köhögve felültem. Mellettem Hayley térdelt.

- Luke én esküszöm kapsz még egy olyan öklöst. -fenyegetett meg.

- Oké oké felfogtam. De így most megint le kell ugranom!

- Azt lesheted. Nem engedlek arra a kibaszott hídra még egyszer.

- Aggódsz?

- Nem. De a srácok aggódnak. Láttad volna az arcukat amikor elmentél.

- Jobb nekik nélkülem.

- Ez nem igaz gyere, mert megfázol. -igaza volt. És különben is fáztam és ahogy elnéztem ő is.

*Hayley*

- Te is fázol. -mondta.

- Kicsit. -mondtam pedig pokolian fáztam.

- Srácok! -ordították a többiek amint a buszhoz értünk.

- Basszus mit csináltatok ennyi ideig? De hisz ti vizesek vagytok! Gyertek! -mondta Ash és két plédet dobott ránk.

- Ez az idióta leugrott a hídról és úgy kellett utána úszni. -mondtam.

- Hogy miről? Luke felfogtad, hogyha Hayley nincs ott te most nem lennél itt?

- Igen. -suttogta de még mindig remegett.

- Ah menjetek átöltözni aztán még jön a fejmosás.

Gyorsan átöltöztem de még mindig fáztam.

- Tessék. -nyomtak a kezembe egy bögre forró csokit.

- Köszi.

- Te még mindig remegsz. -mondta Luke és közelebb jött.

- Mindjárt felmelegszek.

- Oké.

- Megittam a bögre tartalmát és ettem egy kicsit majd ágyba bújtam.

*Luke*

- Beszélhetnénk? -kérdezte Ash halkan mivel a többiek aludtak. Kimentünk a buszból.

- Mondjad!

- Hülye vagy! Kibaszottul aggódtunk érted! -üvöltötte a képembe.

- De miért?

- Mert a haverunk vagy még így is, hogy megváltoztál. Szükségünk van rád! De legalább megköszönted Hayley-nek.

- Hát ez kiment a fejemből.

- Idióta láttad, hogy remegett ha beteg lett én esküszöm kinyírlak.

- Holnap reggel beszélek vele. De szerintem a ma történtek után egy szót nem szól hozzám.

- Rendben.

Csendben elmentem aludni. Már félálomban voltam amikor hallottam, hogy Hayley vacog. Jaj csak ne legyen semmi baja. Mi van? Mit érdekel ez engem?

*Hayley*

Reggel amikor felkeltem már mindenki fent volt. 

- Reggelt! -köszöntem de a hangom be volt rekedve.

- Neked is de be vagy rekedve. -mondta Ash és elém állt, majd kezét a homlokomra rakta.- És lázas is vagy gyere adok gyógyszert.

*Luke*

- Mi történt? -néztem Ash-re aki egy gyógyszert nyomott Hayley kezébe.

- Beteg lett. -mondta Ashton.

Odamentem mögé és átfogtam a derekát amibe ő beleremegett. És nem jó értelemben.

- Köszönöm. -mondtam de ő még mindig megfeszült a kezeim között. Elengedtem és bebújtam az ágyamba majd aludni kezdtem volna ha Cal-ék nem kezdenek el TV-t nézni és nem üti meg a fülemet egy hír.

- Luke Hemmings a 5 seconds of summer énekese és gitárosa tegnap öngyilkossági kísérletet tett. Állítólag többen is látták amint leugrik egy hídról, és később a banda egyik táncosa Hayley Grey mentette meg az életét. Lehet, hogy a sztárnak gondjai vannak? Vagy talán szerelmi bánata van? -na nem.- Vagy más áll a dolgok mögött? Nem tudjuk mi késztette erre a drasztikus lépésre. A sztár megúszta épségben de a lányról senki nem tud semmit. -és Cal kikapcsolta a TV-t.

- Hahó föld hívja Luke-t mindjárt kiesik a szemed úgy nézed. Ráadásul folyik a nyálad. -hopsz kicsit elbambultam.

- Itt vagyok nyugi. -nevettem.

- Azért, viszont Hayley-t orvoshoz kellett vinni.

- Miért? -kérdeztem. Kezd aggasztani.

- Tüdőgyulladást kapott.

- Basszus. -mondtam.- Ez az én hibám. -ültem fel a végére.

- Nyugi nincs különösebb baja csak köhög és láza van.

- Hol van?

- Alszik. Kapott egy rakat gyógyszert az orvostól.

Sóhajtottam. Miért ő kapta meg a betegséget? Ő csak segített nem tehetett semmiről. Pontosan. És én tegnap, hogy bántam vele. Nem érdemelte ezt. Bocsánatot kell tőle kérnem és megköszönnöm, hogy megmentett. Várjunk csak amúgy ha lélegeztetni kellett akkor a szája az enyémhez ért. Megnyaltam a számat de nem vettem  észre, hogy ezt ő is látja.

- Mit csinálsz? -kérdezte nevetve. Én pedig fülig pirultam.

- Hallottam mi volt az orvosnál. -térítettem

- Nem feleltél a kérdésemre.

- Rájöttem valamire. -amint ezt kimondtam csak még jobban nevetett.

- Sejtem mire. -mondta nevetve.

- Beszélhetnénk?

- Most mit csinálunk? -jogos.

- Úgy értem négyszemközt.

- Látsz rajtunk kívül mást?

- Oké felfogtam. -megveregette maga mellett a helyet így átmásztam az ő ágyára.

- Mond csak!

- Először is sajnálom a tegnapit. Komolyan. Másodszor pedig köszönöm.

- Először is azért még mindig haragszok. Másodszor pedig nincs mit.

- Egy tahó voltam, de te rávilágítottál a lényegre. 

- Igen egy hatalmas tahó voltál.

- Kösz. -mondtam fájdalmat tettetve mire ő a vállamba bokszolt.

- Aú. -nyafogtam- Hívj mentőt!

- Nincs értelme menthetetlen vagy.
- Ó tényleg?

- Igen. -mondta és fejbe vert egy párnával mire én megcsikiztem.

- Luke! Ne ez csikiz.

- Tudom. -mondtam és a hasába fújtam.

- Ne Luke! -röhögött.

- Luke te már megint mit csinálsz? -rohantak be a többiek.

- Most semmit.

- Á nem csak halálra csikizel.

- Mit tettél te nő, hogy Luke normális?

- Kösz. -mondtam.

- Semmit nem csináltam csak szerintem az a tegnapi pofon helyrerázta.

- Pofon? Az egy jobb horog volt amit még Mike Tyson is megirigyelne. -röhögött Mikey.

- Igen és fájt ám. -mondtam.

- Bele ne halj. -forgatta meg a szemeit.

- Bele fogok ha nem kapok gyógyító puszit.

- Ash adj ennek a nagy gyereknek puszit!

- Nem éppen rá gondoltam.

- Lesheted! -mondta de én inkább oda tartottam az arcomat neki. Kis hezitálás után egy puszit nyomott rá.

- Ehhez hozzá tudnék szokni.

- Idióta. -röhögtek a többiek.

- Hay beszélhetnénk? -kérdezte Cal.

- Persze.

*Hayley*

- Mond! -mondtam amint leértünk a buszról.

- Te mi az isten nyilát csinálsz? Luke teljesen normális lett. És esküszöm jó hatással vagy rá. Köszönjük. -mondta és megölelt.

- Nincs mit de kiszorítod a szuszt is belőlem.

- Bocsi.

Vissza mentünk és Luke féltékeny nézésével mért minket végig.

- Ne nézz ennyire féltékenyen. -nevettem.

- Nem vagyok az. -mondta durcásan.

- Rosszul hazudsz. -mondtam és Luke mellé telepedtem aki még mindig az ágyamon ült.

- Kaja kéne. -mondta és a gyomrára nézett.

- Haspók, menj és csinálj magadnak! -nevettünk a többiekkel.

- Ki a haspók? -kérdezte.

- Te! -vágtuk rá egyszerre. ő csak lehajolt és megint a hasamba fújt.

- Luke! Ne kérlek. -már könnyeztem a röhögéstől.

- Oké én kaja után nézek. -mondta és leugrott az ágyról.

- Mi alszunk. Ha lehet ne robbants fel semmit. -röhögtek a többiek.

- Vettem.

Szép sorjában elvégeztük az esti teendőinket és aludni tértünk...

1. rész

Reggel 9-re már készen álltam. Pontosan 9-kor csengettek. Kinyitottam és négy fiú állt velem szembe. Az egyik Luke volt. A másik hármat nem ismerem.
- Szia Mikey vagyok! -lépett elő egy lilás-fekete hajú srác.
- Én Ash vagyok! -mondta egy bandanát hordó szőke göndör hajú srác.
- Én meg Cal! -mondta egy sötét barna hajú és szemű srác.
- Sziasztok Hayley vagyok.
- Mehetünk? -kérdezte kicsit durván Luke.
Bólintottam így elindultunk. Egy busz előtt álltunk meg ahol egy másik lány állt.
- Ne foglalkozz Luke-val. -suttogta fülembe Mikey.
- Hayley, ő itt Alicia a másik táncos. Alicia, Hayley. -istenem legalább lesz még egy lány.
Felvezettek minket a kétemeletes buszra és megmutatták azt az emeletes ágyat amin aludni fogunk. Elfoglaltam a felső ágyat és elkezdtem rajzolni a rajzfüzetembe. Kis idő múlva Mikey telepedett mellém és nézte ahogy rajzolok.
- Hol tanultál rajzolni?
- Anyu tanította mielőtt meghalt.
- Sajnálom.
- Nem kell. -Mikey egész kedves, hogy bírja ki Luke-val egy légkörben?
- Amúgy Luke-val meg ne foglalkozz. Régen nem volt ilyen. Csak agyára ment ez az élet. Meg elvesztette az apját és azóta ilyen. De meg kéne próbálni észhez téríteni. Csoda, hogy nem rúgták még ki a menedzserek.
- Ha én téríteném észhez nem lenne túl kellemes neki.
- Miért?
- Mert megkapná azt ami jár neki, és nem éppen szóban. -erre felnevetett.
- A szó már nem segít.
- Hallom mit beszéltek! -morogta Luke egy ággyal lejjebb.
- Nem érdekel. -mondta Mikey.
Kis idő múlva megálltunk és egy próbaterembe mentünk be. Hamar megtanultuk a koreográfiát.
- Ez nagyon jó, de mi lenne ha amikor Mickey énekel Hayley és Luke táncolnának. Nagyjából így. -mondta a nő tánctanárunk és Luke mellkasához dörgölte a hátát. Hogy mi? Én ezzel nem táncolok így! Hülye ez?
- Én benne vagyok! -mondta Luke, én pedig egy szúrós pillantást vetettem rá mire ő csak perverzen elmosolyodott.
- Oké. -sóhajtottam.
- Akkor elölről!
Épp annál az idióta résznél tartottunk amikor Luke a fülembe súgott.
- Könnyen adod magad.
- Nem igaz. -súgtam a fülébe de ő csak táncolt tovább.
Két óra kínszenvedés után végre, ismétlem végre végeztünk.
- Na végre. -dobta le magát az ágyára Cal.
- Mindenem fáj! -nyavalygott Mikey.
- Nekem a kezem.
- Ne nyavalyogjatok már! -szóltunk rájuk egyszerre Luke-val.
- Csak azt ne mondjátok, hogy ti nem fáradtatok el.
- Nem! -vágtam rá.
- Na ne már! Nekem csoda, hogy nem szakadt el a farmerom.
- Na már megvan miért vagyok ilyen ruhában?
- Jól van de én utálom az ilyet.
- De nem szakad ki semmid!
- Oké igazad van. -mondta Mikey.
- Meddig is leszünk itt? -kérdezte Cal.
- 3 nap.
- Akkor menjünk bulizni! -ugrott fel.
- Menjünk! -mondta Ash
- Lányok?
- Kihagyom. -mondtam.
- Én megyek! -mondta Alicia.
- Luke te nem jössz!
- Miért?
- Mert folyamatosan bajba kerülsz!
- Oké. -mondta. Ó szuper egy őrülttel vagyok összezárva.
- Majd jövünk. -mondták és kimentek.
Laptopoztam egy kicsit. Majd épp rajzoltam amikor Luke felmászott mellém. Közeledni kezdett és majdnem megcsókolt de elhajoltam. De ő lefogott és erőszakosan megcsókolt.
- Luke szállj le rólam! -mondtam neki.
- Minek? -kérdezte.
- Hagyj békén!
Nem hallgatott rám csak még jobban lefogott. Kis idő múlva le szedte rólam a pólóm. és magáról is.
- Hemmings állj le!
Ő csak morgott egyet majd a nyakam kezdte csókolni én pedig hiába próbáltam nem tudtam kiszabadítani a kezem.
- LUKE! -mondtam már könnyezve.
Lassan a nadrágomnál kezdett babrálni. Nem. Nem hagyom, hogy megint ez történjen velem.
- HEMMINGS ÁLLJ MÁR LE! -abban a pillanatban Mikey rohant be és leszedte rólam azt az elmebeteget.
- Luke te meg mi a szart csinálsz?
- Most már semmit. -mondta vállat vonva.
- Te hülye vagy! Mi van ha nem jövök vissza?
- Lett volna egy jó estém. -mondta vigyorogva. Addigra én felöltöztem, odamentem Luke-hoz aki csendben vigyorgott.
Meglendítettem a kezem és az öklöm találkozott az arcával, amitől hátra tántorodott. Mikey csendben figyelt.
- Luke! Azt még elviselem, hogy egy utolsó szemétláda vagy, de azt már nem, hogy megerőszakolsz! -ordítottam vele.- Te vagy a legrosszabb ember akivel életemben találkoztam. Csodálom, hogy még nem kaptál valakitől egy akkora pofont amitől kórházba kerülsz!
- Te nem tudsz semmit. -mondta és szemében a fájdalom tükröződött.
- Nem, valóban nem tudok semmit, de te sem! Nem akartam megint átélni azt amit 15 éves koromban!
- Mi? -hőkölt hátra.- Én ezt nem tud...
- Nem tudtad mi? Talán azért mert ez az én titkom. Senki nem tudta eddig rajtam és az apámon kívül.
- Még anyuci se? -kérdezte gúnyosan mosolyogva mire nekem könnyel teltek meg a szemeim.
- Anyám azon a napon halt meg. -mondtam halkan, mire a döbbenet kiült az arcára.
- Sajnálom. -suttogta.- Egy utolsó szemétláda vagyok. Eddig is tudtam és most gondolom hozzám se fogsz szólni.
- Már bocs, hogy beleszólok. De Luke te azt mondtad sajnálom?
- Igen azt! -üvöltötte amitől kissé megremegtem.
- Mit kiabáltok? -jöttek be a többiek de én és Luke még mindig szemben álltunk egymásnak megfeszülve. Mikey gyorsan elmagyarázta mi történt.
- Szóval akkorát ütöttél be neki, hogy felhasadt a szája! -monda kis idő után Ash. Tényleg észre se vettem, hogy vérzik a szája. Azonnal odakapott és megnézte. Diadalittas mosoly ült ki az arcomra.
- Bátor vagy! -jelentette ki Cal.- Luke te pedig hülye. -amint kimondta Luke egy dühös pillantást intézett felé mire Cal összerezzent. Látni lehetett, hogy fél.
- Látod még a haverjaid is félnek tőled annyira őrült vagy. -mondtam kissé idegesen.
- Ti féltek tőlem?
- Basszus sokkal erősebb vagy és meghülyültél mostanában. Csodálod?
Nem szólt semmit csak elviharzott.
- Jó keresési akció indul. -mondta Cal.
- Gyerünk!
Kimentünk és keresni kezdtük. Kis idő múlva szétváltunk és elindultunk, mindenki más fele. Én épp a híd felé tartottam amikor láttam, hogy egy sötét kapucnis alak sétál a hídra és kiáll a szélére majd kiabálni kezd. Basszus Luke ha leugrasz!
- Luke ha le mersz ugrani én kinyírlak! -ordítottam.
- Ha leugrok nem kell kinyírnod! -mondta vállat rántva.
- Gyere le a korlátról! Most!
- Minek? Még a barátaim is félnek tőlem!
- Luke, egy tahó vagy ezt beismerem. De az öngyilkosság megoldás? Rengeteg ember hiányolna!
- Én kinek hiányoznék? -kérdezte és leült a korlátra a lábát lógatva.
- Sok embernek. Aki szeret téged. És ha hiszed ha nem a srácoknak hiányoznál a legjobban. Ráadásul a rokonaid. Őket se hagyhatod itt.
- Mindegy! -mondta és elrugaszkodott. Már nem tudtam elkapni hiába nyúltam utána....

Prológus

- Ezt igazán megbeszélhetted volna velem is Apa!
- Minek úgy is megnyered.
- Nem vagyok jó passzban.
- Akkor is.
- Apa ha ezt elveszítem...
- Nem fogod.
- De azért legközelebb szólj mielőtt arra fogadsz, hogy letáncolok valakit.
- Rendben. Ha ezt megnyerted bajnok akkor megbeszéljük.
- Honnan tudod, hogy nyerek?
- Kezdő megy ellened.
- Akkor is. Én milyen voltam kezdőnek?
- Az te vagy!
- Jól van oké megcsinálom.
- Kiszállni már úgysem tudunk Hayley.
- Rendben kezdjük!
Kiment egy szőke magas kék szemű srác a színpadra és táncolni kezdett.
- Apa ha ez kezdő én megeszem a kalapom. Ki ez?
- Valami Luke Hemmings.
- Ó na ne már! Végem.
- Mi? Miért?
- Énekes. És nem utolsó sorban PROFI táncos. Apa miben fogadtál?
- Hát, hogy ha vesztesz a.. a... táncosuk leszel és velük mész.
- HOGY MI VAN? APA HÁNYSZOR MONDJAM EL NAGY TÉTBEN NEM FOGADUNK. -ordítottam apám képére a srác viszont lejött a színpadról.
Felmentem a színpadra és a legjobb tudásom szerint táncoltam egy másik lánnyal akivel tökéletes összhangban voltunk. De tudtam, hogy Luke jobb volt.
- És a győztes.... LUKE HEMMINGS! -tudtam. Apám megölelt és éreztem ahogy sír.
- Sajnálom kicsim én nem tudtam.
- Semmi baj.
- Ha megvolt az apa-lánya pillanat jó lenne ha beszélhetnénk. -hallottam egy gúnyos hangot magam mögött. Hátra fordultam így szembe találtam magam Luke-val. Nem, nem Skywalker-rel. Hanem Hemmings-szel.
- Mondd! -mondtam egyhangúan.
- Holnap érted megyünk reggel 9-re legyél kész, és sok ruhát pakolj, mert nem jövünk erre mostanában. -mondta és a végére már vigyorgott.
- Ne vigyorogj ennyire nem tesz jót. -morogtam mire kezét az arcomra simította amit én cseppet sem élveztem.
- Nekem minden jól áll!
- Egó az megvan de ha lehet vedd le a mocskos kezed az arcomról.
- Á szóval így állunk csak szólok nincs egóm.
- Á neked soha. -mondtam cinikusan.
- Köszönj el a barátaidtól és iratkozz ki mindenhonnan holnap 9-kor találkozunk. -mondta és eltűnt.
Aznap elmentem a suliba még mentek az órák de én bementem a tanáromhoz aki az osztályomnak tartott órát.
- Jó napot sziasztok!
- Á Hayley mi járatban?
- Kiiratkozok az iskolából. -mondtam vállat rántva. Nem voltak barátaim de azért mindenki arcára kiült a döbbenet.
- De miért? -szólalt meg egyik osztálytársam.
- El kell mennem.
- Tánc?
- Igen de... áh hagyjuk úgyse értitek.
- Mondd csak!
- Vesztettem és nem csak versenyt, fogadást is. Ha legyőztem volna én és egy másik lány egy beképzelt idióta énekest. Akkor most nem lennék itt. De nem voltam jó passzban és...
- Értem.
- Csak a papírokat intéztem de én lépek össze kell pakolnom. -mondtam és lehajtott fejjel kisétáltam.
Abban a pillanatban csapódott az ajtó és valaki visszarántott. Megnéztem ki az.
- July?
- Figyelj! Tudom nem voltunk valami jó viszonyban de tudod sajnálom azokat a szörnyűségeket amiket tettem.
- Semmi baj de tényleg megyek! Holnap 9-re kész kell lennem.
- Még valami! Ki táncolt le egy profit?
- Ah a neve Luke Hemmings.
- Akkor el kell kezdenem nézni a 5 seconds of summer klipjeit.
- Sajnos.
- Szia!
- Szia!
Hazamentem és minden ruhám bepakoltam egy hatalmas bőröndbe. Lementem apához és megöleltem.
- Bírd ki! Amint tudok jövök.
- Rendben kicsim és vigyázz azokkal a fiúkkal.
- Mindig vigyázok különben is itt van a két legjobb barátom bal horog és jobb horog. -pusziltam meg két öklömet.
- Igaz, már nem is féltelek.
Felmentem a szobámba lezuhanyoztam illetve elvégeztem esti teendőimet. Majd befészkeltem magam az ágyba és elaludtam....