Leszaladtam a hídról és a jéghideg vízbe vetettem magam. Őrült ez a srác. Kis idő után megpillantottam. Kihúztam a partra.
- Basszus Luke itt ne hagyj! -mondtam és lélegeztetni kezdtem, mivel nem vett levegőt. Kis idő múlva köhögve ült fel.
*Luke*
Nem érdekelt már semmi. Hirtelen nem éreztem tettem súlyosságát. Elegem lett és leugrottam. A zuhanás alatt lepergett előttem az egész hitvány életem. Amikor apa még élt és boldogok voltunk a srácokkal. Majd minden elsötétült. Kis idő múlva köhögve felültem. Mellettem Hayley térdelt.
- Luke én esküszöm kapsz még egy olyan öklöst. -fenyegetett meg.
- Oké oké felfogtam. De így most megint le kell ugranom!
- Azt lesheted. Nem engedlek arra a kibaszott hídra még egyszer.
- Aggódsz?
- Nem. De a srácok aggódnak. Láttad volna az arcukat amikor elmentél.
- Jobb nekik nélkülem.
- Ez nem igaz gyere, mert megfázol. -igaza volt. És különben is fáztam és ahogy elnéztem ő is.
*Hayley*
- Te is fázol. -mondta.
- Kicsit. -mondtam pedig pokolian fáztam.
- Srácok! -ordították a többiek amint a buszhoz értünk.
- Basszus mit csináltatok ennyi ideig? De hisz ti vizesek vagytok! Gyertek! -mondta Ash és két plédet dobott ránk.
- Ez az idióta leugrott a hídról és úgy kellett utána úszni. -mondtam.
- Hogy miről? Luke felfogtad, hogyha Hayley nincs ott te most nem lennél itt?
- Igen. -suttogta de még mindig remegett.
- Ah menjetek átöltözni aztán még jön a fejmosás.
Gyorsan átöltöztem de még mindig fáztam.
- Tessék. -nyomtak a kezembe egy bögre forró csokit.
- Köszi.
- Te még mindig remegsz. -mondta Luke és közelebb jött.
- Mindjárt felmelegszek.
- Oké.
- Megittam a bögre tartalmát és ettem egy kicsit majd ágyba bújtam.
*Luke*
- Beszélhetnénk? -kérdezte Ash halkan mivel a többiek aludtak. Kimentünk a buszból.
- Mondjad!
- Hülye vagy! Kibaszottul aggódtunk érted! -üvöltötte a képembe.
- De miért?
- Mert a haverunk vagy még így is, hogy megváltoztál. Szükségünk van rád! De legalább megköszönted Hayley-nek.
- Hát ez kiment a fejemből.
- Idióta láttad, hogy remegett ha beteg lett én esküszöm kinyírlak.
- Holnap reggel beszélek vele. De szerintem a ma történtek után egy szót nem szól hozzám.
- Rendben.
Csendben elmentem aludni. Már félálomban voltam amikor hallottam, hogy Hayley vacog. Jaj csak ne legyen semmi baja. Mi van? Mit érdekel ez engem?
*Hayley*
Reggel amikor felkeltem már mindenki fent volt.
- Reggelt! -köszöntem de a hangom be volt rekedve.
- Neked is de be vagy rekedve. -mondta Ash és elém állt, majd kezét a homlokomra rakta.- És lázas is vagy gyere adok gyógyszert.
*Luke*
- Mi történt? -néztem Ash-re aki egy gyógyszert nyomott Hayley kezébe.
- Beteg lett. -mondta Ashton.
Odamentem mögé és átfogtam a derekát amibe ő beleremegett. És nem jó értelemben.
- Köszönöm. -mondtam de ő még mindig megfeszült a kezeim között. Elengedtem és bebújtam az ágyamba majd aludni kezdtem volna ha Cal-ék nem kezdenek el TV-t nézni és nem üti meg a fülemet egy hír.
- Luke Hemmings a 5 seconds of summer énekese és gitárosa tegnap öngyilkossági kísérletet tett. Állítólag többen is látták amint leugrik egy hídról, és később a banda egyik táncosa Hayley Grey mentette meg az életét. Lehet, hogy a sztárnak gondjai vannak? Vagy talán szerelmi bánata van? -na nem.- Vagy más áll a dolgok mögött? Nem tudjuk mi késztette erre a drasztikus lépésre. A sztár megúszta épségben de a lányról senki nem tud semmit. -és Cal kikapcsolta a TV-t.
- Hahó föld hívja Luke-t mindjárt kiesik a szemed úgy nézed. Ráadásul folyik a nyálad. -hopsz kicsit elbambultam.
- Itt vagyok nyugi. -nevettem.
- Azért, viszont Hayley-t orvoshoz kellett vinni.
- Miért? -kérdeztem. Kezd aggasztani.
- Tüdőgyulladást kapott.
- Basszus. -mondtam.- Ez az én hibám. -ültem fel a végére.
- Nyugi nincs különösebb baja csak köhög és láza van.
- Hol van?
- Alszik. Kapott egy rakat gyógyszert az orvostól.
Sóhajtottam. Miért ő kapta meg a betegséget? Ő csak segített nem tehetett semmiről. Pontosan. És én tegnap, hogy bántam vele. Nem érdemelte ezt. Bocsánatot kell tőle kérnem és megköszönnöm, hogy megmentett. Várjunk csak amúgy ha lélegeztetni kellett akkor a szája az enyémhez ért. Megnyaltam a számat de nem vettem észre, hogy ezt ő is látja.
- Mit csinálsz? -kérdezte nevetve. Én pedig fülig pirultam.
- Hallottam mi volt az orvosnál. -térítettem
- Nem feleltél a kérdésemre.
- Rájöttem valamire. -amint ezt kimondtam csak még jobban nevetett.
- Sejtem mire. -mondta nevetve.
- Beszélhetnénk?
- Most mit csinálunk? -jogos.
- Úgy értem négyszemközt.
- Látsz rajtunk kívül mást?
- Oké felfogtam. -megveregette maga mellett a helyet így átmásztam az ő ágyára.
- Mond csak!
- Először is sajnálom a tegnapit. Komolyan. Másodszor pedig köszönöm.
- Először is azért még mindig haragszok. Másodszor pedig nincs mit.
- Egy tahó voltam, de te rávilágítottál a lényegre.
- Igen egy hatalmas tahó voltál.
- Kösz. -mondtam fájdalmat tettetve mire ő a vállamba bokszolt.
- Aú. -nyafogtam- Hívj mentőt!
- Nincs értelme menthetetlen vagy.
- Ó tényleg?
- Ó tényleg?
- Igen. -mondta és fejbe vert egy párnával mire én megcsikiztem.
- Luke! Ne ez csikiz.
- Tudom. -mondtam és a hasába fújtam.
- Ne Luke! -röhögött.
- Luke te már megint mit csinálsz? -rohantak be a többiek.
- Most semmit.
- Á nem csak halálra csikizel.
- Mit tettél te nő, hogy Luke normális?
- Kösz. -mondtam.
- Semmit nem csináltam csak szerintem az a tegnapi pofon helyrerázta.
- Pofon? Az egy jobb horog volt amit még Mike Tyson is megirigyelne. -röhögött Mikey.
- Igen és fájt ám. -mondtam.
- Bele ne halj. -forgatta meg a szemeit.
- Bele fogok ha nem kapok gyógyító puszit.
- Ash adj ennek a nagy gyereknek puszit!
- Nem éppen rá gondoltam.
- Lesheted! -mondta de én inkább oda tartottam az arcomat neki. Kis hezitálás után egy puszit nyomott rá.
- Ehhez hozzá tudnék szokni.
- Idióta. -röhögtek a többiek.
- Hay beszélhetnénk? -kérdezte Cal.
- Persze.
*Hayley*
- Mond! -mondtam amint leértünk a buszról.
- Te mi az isten nyilát csinálsz? Luke teljesen normális lett. És esküszöm jó hatással vagy rá. Köszönjük. -mondta és megölelt.
- Nincs mit de kiszorítod a szuszt is belőlem.
- Bocsi.
Vissza mentünk és Luke féltékeny nézésével mért minket végig.
- Ne nézz ennyire féltékenyen. -nevettem.
- Nem vagyok az. -mondta durcásan.
- Rosszul hazudsz. -mondtam és Luke mellé telepedtem aki még mindig az ágyamon ült.
- Kaja kéne. -mondta és a gyomrára nézett.
- Haspók, menj és csinálj magadnak! -nevettünk a többiekkel.
- Ki a haspók? -kérdezte.
- Te! -vágtuk rá egyszerre. ő csak lehajolt és megint a hasamba fújt.
- Luke! Ne kérlek. -már könnyeztem a röhögéstől.
- Oké én kaja után nézek. -mondta és leugrott az ágyról.
- Mi alszunk. Ha lehet ne robbants fel semmit. -röhögtek a többiek.
- Vettem.
Szép sorjában elvégeztük az esti teendőinket és aludni tértünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése