4. rész

Reggel amint felkeltem, kimentem és csináltam magamnak reggelit. Amint kész lettem Luke jelent meg nyúzott képpel.

*Luke*

Egész éjjel nem aludtam. Bűntudatom van. Megreggeliztem. Mire kész lettem már mindenki fent volt.

- Sétálok! -mondtam és kiléptem a buszból.

Egész éjjel utaztunk így nem sokat mozogtam. Sétáltam egy darabig és gondolkoztam. De leginkább Cal szavai visszhangoztak a fejemben. "Pedig már kezdtem azt hinni visszatért a kedves, boldog Luke." Mit akart ezzel mondani? Nem tudom és ez megőrjít. Leültem egy eldugott padra a parkban. A parkban rengeteg ember volt a jó időnek köszönhetően. Szerelmespárok sétáltak el előttem. Fájt, mert eszembe juttatta a múltam. Akkor mennyivel egyszerűbb volt. A szüleim boldogak voltak, én megtaláltam magam mellé a tökéletes lányt. De apám halála miatt ez tönkre ment. Hirtelen egy kislány szaladt el előttem de szerencsétlen felbukott. A többi kisgyerek kinevette. Felálltam és oda mentem. Felsegítettem, mire ő abba hagyta a sírást. 

- Hogy hívnak? -kérdeztem.

- Luna! -válaszolt és zöld szemei csillogtak, Hayley-nek is ilyesmi szemei vannak. Bár Ash-ére jobban hasonlít.

- Téged? -kérdezte angyali hangon.

- Luke!

- Luna, jól vagy? -szaladt ide egy fiatal férfi.

- Igen!

- Köszönöm. -nyújtotta a kezét amit el is fogadtam.- Jack!

- Nincs mit. Luke!

- Gyere kicsim menjünk! -fordult a kislány felé és elmentek.

Vissza mentem a buszba ahol egy cetli fogadott. "Elmentünk a parkban leszünk ha keresnél. Ash."

Szuper egyedül vagyok. Mit csináljak? Felmentem netre és lefoglaltam magam. Azonban megpillantottam Hayley rajzfüzetét. Csak kicsit bele lesek. Bele lapoztam és jobbnál jobb rajzokat láttam. Az egyiknél viszont megálltam. Volt mellette egy fénykép és egy cetli. Egy nőt ábrázolt a cetlin pedig egy kereszt meg egy évszám volt és egy szó "anya". Viszont én tudtam ki az a nő. Ashton-nak is volt egy képe a halott anyjáról. Ugyan az a kép volt. Abban a pillanatban a srácok léptek be.

- Nem tanították meg, hogy más cuccához nem nyúlunk? -kérdezte Hay.

- Ki ez a nő? -kérdeztem de ekkorra már Ash és Hay is ide figyelt. Ash előkapta a tárcáját és ellenőrizte, hogy neki meg-e van még a kép. Az arca elsápadt amint észrevette, hogy a két kép egyezik.

- Az anyám. Miért? -kérdezte felvont szemöldökkel.

- Akkor itt valamit egyeztetnetek kéne Ash-sel.

- Hay, nézdd! Ez az egy képem maradt az anyámról. Akkor készült amikor 2 évesen voltam. Azt mondták meghalt.-nyomta a lány elé a képet. Szemei kikerekedtek a két kép láttán.

- Mi? De honnan van? Ez meg, mi a franc folyik itt? -kérdezte elhaló hangon.

- Nem tudom.

- Beszélek apámmal! -mondta és telefont ragadott majd kihangosította a hívást.

- Szia Hay! Miért keresel?

- Szia apa! Először is. Mi a fenéért van Ashton-nak egy képe anyuról? Másodszor is. Azt ne mondd, hogy nem tudod mert ez nem igaz.

- Tudod ez hosszú lesz. A lényeg, hogy anyádnak előttem is volt családja. És azt hiszem volt egy nálad 2 évvel idősebb fia. Azt nem tudtam ki az de most már tudom. Szóval van egy féltestvéred. -mondta halál nyugodtan a telefonba. Hay és Ash összenéztek majd a telefonra.

- Hamarabb is szólhattál volna és akkor nem kellett volna az, hogy az idióta Luke -kösz jól esik.- kotorásszon a rajzaim között, amiért viszont kap még.

- Hé, ha nem lennék kíváncsi most nem tudtad volna meg. -mondtam kicsi éllel a hangomban.

- Mindegy akkor se! Elronthatod őket. Nem olyan nehéz elmaszatolni a grafitot. -mondta és teljesen igaza volt. De akkor is.- De most ne ezen veszekedjünk! Szia apa!

- Szia! -és letette.

Ash leült az ágyára. Csak nézett előre. Homlokát támasztotta.

*Hayley*

Ezt azért elmondhatták volna. Lehet, hogy soha nem derült volna ki, ha nem kutakodik Luke.

- Úgy nőttem fel, hogy apám azt mondta anya meghalt. -motyogta Ash.- Közben pedig élt és szó szerint le se szart.

- Ashton ne mond ezt, mindig azt mondta fiút akar és néha azt is, hogy megvolt neki csak eldobta.

- De nem keresett és tessék 20 évesen kell megtudnom, hogy van egy féltestvérem.

- Ezt úgy mondtad mintha én tudtam volna. -mondtam.

- Igaz csak áh. De hívhatlak huginak? -kérdezte Ash nevetve.

- Hülye vagy. -röhögött Luke.

- Tudom. -röhögött Ash is. Majd felkapott a hátára Ash és futkosni kezdett a buszban.

- Ashton! Engedj el.

- Forró a levegő. -jöttek be a többiek az ajtón röhögve.

- Hülyék. -röhögtem. Ó ha megtudják!

- Miért? Mert Ash szerelmes?

- A féltesómba? -kérdezte Ash.

- A midbe?

- Féltesó.

- Mióta tudjátok? El mondani luxus?

- Volt az 10 perce? De Ashton tegyél már le!

- Csak ha bátyusnak hívsz! -nevetett.

- Jól van na! Bátyus, van két másodperced, hogy letegyél!

Azzal le is tett én pedig kikaptam Luke kezéből a füzetem aki ettől felébredt.

- Had nézzem meg!

- Nem.

- Miért?

- Mert bunkó vagy és elcsórtad engedély nélkül.

- Oké felfogtam na! Mit csinálunk ma? -nézett körbe.

- Filmet nézünk.

- Hát jó!

- Aki a rövidebbet húzza az hoz popcorn-t. -üvöltött Cal.

- Rövid. -mondtam húzás után.

- Nekem is! -jelentette be Luke.
Épp az egyik polcról próbáltam leszedni a popcorn-t de ez nehéznek bizonyult. Luke nevetve mögém állt és leszedte. Mellkasa a hátamhoz simult és megfeszültem.
- Kösz!
- Nincs mit. -mondta és tálakat is leszedett.
Hamar kész lettünk és visszamentünk a srácokhoz én Ash és Luke közé kerültem. De legalább valami akció filmet tettek be. Megnéztünk 2 jó hosszú filmet. Aztán elmentünk sétálni. A fiúk bohóckodtak. Egy parkban viszont a srácok megláttak egy macskát és rohanni kezdtek.
- Szerencsétlen macska. -nevettem Alicia-val.
- Ja de nézd mindjárt leesnek a fáról. A macska pedig ott van a tetején.
- Beszélhetnénk? -kérdezte Luke hirtelen és elém állt.
- Most mit csinálunk?
- Négyszemközt gondoltam.
- Nem megyek veled sehova négyszemközt.
- Értem de akkor legalább valami olyan helyre ahol nem ismernek fel minket.
- Aj, oké!
Megragadta a kezem és egy padhoz vezetett.
- Na jó ebből elegem van. Miért csak akkor szólsz hozzám ha muszáj?
- Mert rohadtul utállak tudod jól.
- Tudom. De miért?
- Még meg is kérded? Basszus Luke, megerőszakoltál és elvárod még, hogy a karjaidba omoljak! Te tényleg idióta vagy.
- Igazad van! -mondta és felállt.- De nem tudod milyen vagyok igazából.
- Akkor mutasd meg. -álltam fel.

*Luke*

- Nem! Az a részem gyenge. Utálom magam, azért amit tettem de nem engedem meg senkinek, hogy a gyenge Luke-t lássa.

- Miért? Ennél rosszabb nem lehet az az éned.

Megfordultam. El kell neki mondanom.

- Azt az énemet elástam még apám halála után. -mondtam még mindig háttal neki de éreztem a sós cseppeket a szememben. Nem láthat sírni.- Akkor volt a legrosszabb a helyzet. Drog, alkohol és vagdosás. Ha a srácok nem segítenek és nem kezdek zenélni nem biztos, hogy most én itt lehetnék. -kész lefolyt az első könnycsepp. Hátra fordultam és a szemébe néztem.- És teljesen megértem miért utálsz. Jogos, de a másik énem túl gyenge. Ezért hagyott ott az a lány. Mert állítólag félt, hogy elveszít. De így is ez történt csak más formában.

- Luke, lehet, hogy utállak de akkor is. Nézz körül most mi van körülötted: káosz. Nem tudom mi volt régen de 1000%, hogy ennél csak jobb volt.

- Igazad van. -vallottam be. Szemeimből már patakokban csorogtak a könnyek.- De látod a másik énem gyenge.

- Miért? Mert sírsz? Az nem gyengeség. Gyengeség az ha elmenekülsz és letagadod az igazi éned. -mondta és letörölt egy könnycseppet.

- Köszönöm! -suttogtam és átöleltem.

Lassan vissza mentünk a srácokhoz. Akik még mindig szegény macskát piszkálták.

- Cic! -mondta Hay mire a macska a kezébe ugrott.

- Na ne már mi 15 perce próbáljuk megfogni te pedig 2 másodperc alatt megfogod.

- Van ilyen. -vont vállat.

- Jót beszélgettetek? -súgta a fülembe Ash mindent tudó tekintettel.- Hallottam mindent. De csak én nyugi.

- Ne már! -húztam a számat.

Kuncogott egy sort majd vissza mentünk a buszba és ettünk egy pizzát. Majd szép sorjában aludni tértünk. Kivéve én. Gondolkoztam, Hayley-nek igaza van. Vissza kell hoznom a régi Luke-t. De mi van ha megjárom? Nem akarok csalódni. Rohadtul nem tudom mit csináljak. Végül az álmosság erősebb volt és elaludtam....