1. rész

Reggel 9-re már készen álltam. Pontosan 9-kor csengettek. Kinyitottam és négy fiú állt velem szembe. Az egyik Luke volt. A másik hármat nem ismerem.
- Szia Mikey vagyok! -lépett elő egy lilás-fekete hajú srác.
- Én Ash vagyok! -mondta egy bandanát hordó szőke göndör hajú srác.
- Én meg Cal! -mondta egy sötét barna hajú és szemű srác.
- Sziasztok Hayley vagyok.
- Mehetünk? -kérdezte kicsit durván Luke.
Bólintottam így elindultunk. Egy busz előtt álltunk meg ahol egy másik lány állt.
- Ne foglalkozz Luke-val. -suttogta fülembe Mikey.
- Hayley, ő itt Alicia a másik táncos. Alicia, Hayley. -istenem legalább lesz még egy lány.
Felvezettek minket a kétemeletes buszra és megmutatták azt az emeletes ágyat amin aludni fogunk. Elfoglaltam a felső ágyat és elkezdtem rajzolni a rajzfüzetembe. Kis idő múlva Mikey telepedett mellém és nézte ahogy rajzolok.
- Hol tanultál rajzolni?
- Anyu tanította mielőtt meghalt.
- Sajnálom.
- Nem kell. -Mikey egész kedves, hogy bírja ki Luke-val egy légkörben?
- Amúgy Luke-val meg ne foglalkozz. Régen nem volt ilyen. Csak agyára ment ez az élet. Meg elvesztette az apját és azóta ilyen. De meg kéne próbálni észhez téríteni. Csoda, hogy nem rúgták még ki a menedzserek.
- Ha én téríteném észhez nem lenne túl kellemes neki.
- Miért?
- Mert megkapná azt ami jár neki, és nem éppen szóban. -erre felnevetett.
- A szó már nem segít.
- Hallom mit beszéltek! -morogta Luke egy ággyal lejjebb.
- Nem érdekel. -mondta Mikey.
Kis idő múlva megálltunk és egy próbaterembe mentünk be. Hamar megtanultuk a koreográfiát.
- Ez nagyon jó, de mi lenne ha amikor Mickey énekel Hayley és Luke táncolnának. Nagyjából így. -mondta a nő tánctanárunk és Luke mellkasához dörgölte a hátát. Hogy mi? Én ezzel nem táncolok így! Hülye ez?
- Én benne vagyok! -mondta Luke, én pedig egy szúrós pillantást vetettem rá mire ő csak perverzen elmosolyodott.
- Oké. -sóhajtottam.
- Akkor elölről!
Épp annál az idióta résznél tartottunk amikor Luke a fülembe súgott.
- Könnyen adod magad.
- Nem igaz. -súgtam a fülébe de ő csak táncolt tovább.
Két óra kínszenvedés után végre, ismétlem végre végeztünk.
- Na végre. -dobta le magát az ágyára Cal.
- Mindenem fáj! -nyavalygott Mikey.
- Nekem a kezem.
- Ne nyavalyogjatok már! -szóltunk rájuk egyszerre Luke-val.
- Csak azt ne mondjátok, hogy ti nem fáradtatok el.
- Nem! -vágtam rá.
- Na ne már! Nekem csoda, hogy nem szakadt el a farmerom.
- Na már megvan miért vagyok ilyen ruhában?
- Jól van de én utálom az ilyet.
- De nem szakad ki semmid!
- Oké igazad van. -mondta Mikey.
- Meddig is leszünk itt? -kérdezte Cal.
- 3 nap.
- Akkor menjünk bulizni! -ugrott fel.
- Menjünk! -mondta Ash
- Lányok?
- Kihagyom. -mondtam.
- Én megyek! -mondta Alicia.
- Luke te nem jössz!
- Miért?
- Mert folyamatosan bajba kerülsz!
- Oké. -mondta. Ó szuper egy őrülttel vagyok összezárva.
- Majd jövünk. -mondták és kimentek.
Laptopoztam egy kicsit. Majd épp rajzoltam amikor Luke felmászott mellém. Közeledni kezdett és majdnem megcsókolt de elhajoltam. De ő lefogott és erőszakosan megcsókolt.
- Luke szállj le rólam! -mondtam neki.
- Minek? -kérdezte.
- Hagyj békén!
Nem hallgatott rám csak még jobban lefogott. Kis idő múlva le szedte rólam a pólóm. és magáról is.
- Hemmings állj le!
Ő csak morgott egyet majd a nyakam kezdte csókolni én pedig hiába próbáltam nem tudtam kiszabadítani a kezem.
- LUKE! -mondtam már könnyezve.
Lassan a nadrágomnál kezdett babrálni. Nem. Nem hagyom, hogy megint ez történjen velem.
- HEMMINGS ÁLLJ MÁR LE! -abban a pillanatban Mikey rohant be és leszedte rólam azt az elmebeteget.
- Luke te meg mi a szart csinálsz?
- Most már semmit. -mondta vállat vonva.
- Te hülye vagy! Mi van ha nem jövök vissza?
- Lett volna egy jó estém. -mondta vigyorogva. Addigra én felöltöztem, odamentem Luke-hoz aki csendben vigyorgott.
Meglendítettem a kezem és az öklöm találkozott az arcával, amitől hátra tántorodott. Mikey csendben figyelt.
- Luke! Azt még elviselem, hogy egy utolsó szemétláda vagy, de azt már nem, hogy megerőszakolsz! -ordítottam vele.- Te vagy a legrosszabb ember akivel életemben találkoztam. Csodálom, hogy még nem kaptál valakitől egy akkora pofont amitől kórházba kerülsz!
- Te nem tudsz semmit. -mondta és szemében a fájdalom tükröződött.
- Nem, valóban nem tudok semmit, de te sem! Nem akartam megint átélni azt amit 15 éves koromban!
- Mi? -hőkölt hátra.- Én ezt nem tud...
- Nem tudtad mi? Talán azért mert ez az én titkom. Senki nem tudta eddig rajtam és az apámon kívül.
- Még anyuci se? -kérdezte gúnyosan mosolyogva mire nekem könnyel teltek meg a szemeim.
- Anyám azon a napon halt meg. -mondtam halkan, mire a döbbenet kiült az arcára.
- Sajnálom. -suttogta.- Egy utolsó szemétláda vagyok. Eddig is tudtam és most gondolom hozzám se fogsz szólni.
- Már bocs, hogy beleszólok. De Luke te azt mondtad sajnálom?
- Igen azt! -üvöltötte amitől kissé megremegtem.
- Mit kiabáltok? -jöttek be a többiek de én és Luke még mindig szemben álltunk egymásnak megfeszülve. Mikey gyorsan elmagyarázta mi történt.
- Szóval akkorát ütöttél be neki, hogy felhasadt a szája! -monda kis idő után Ash. Tényleg észre se vettem, hogy vérzik a szája. Azonnal odakapott és megnézte. Diadalittas mosoly ült ki az arcomra.
- Bátor vagy! -jelentette ki Cal.- Luke te pedig hülye. -amint kimondta Luke egy dühös pillantást intézett felé mire Cal összerezzent. Látni lehetett, hogy fél.
- Látod még a haverjaid is félnek tőled annyira őrült vagy. -mondtam kissé idegesen.
- Ti féltek tőlem?
- Basszus sokkal erősebb vagy és meghülyültél mostanában. Csodálod?
Nem szólt semmit csak elviharzott.
- Jó keresési akció indul. -mondta Cal.
- Gyerünk!
Kimentünk és keresni kezdtük. Kis idő múlva szétváltunk és elindultunk, mindenki más fele. Én épp a híd felé tartottam amikor láttam, hogy egy sötét kapucnis alak sétál a hídra és kiáll a szélére majd kiabálni kezd. Basszus Luke ha leugrasz!
- Luke ha le mersz ugrani én kinyírlak! -ordítottam.
- Ha leugrok nem kell kinyírnod! -mondta vállat rántva.
- Gyere le a korlátról! Most!
- Minek? Még a barátaim is félnek tőlem!
- Luke, egy tahó vagy ezt beismerem. De az öngyilkosság megoldás? Rengeteg ember hiányolna!
- Én kinek hiányoznék? -kérdezte és leült a korlátra a lábát lógatva.
- Sok embernek. Aki szeret téged. És ha hiszed ha nem a srácoknak hiányoznál a legjobban. Ráadásul a rokonaid. Őket se hagyhatod itt.
- Mindegy! -mondta és elrugaszkodott. Már nem tudtam elkapni hiába nyúltam utána....