3. rész

Reggel felkeltem és bevettem a gyógyszerem amit felírt az orvos. Abban a pillanatban jött be a buszba a srácok menedzsere, Adam.
- Szia! Srácok?
- Szia! Alszanak.
- Akkor felkeltem őket segítesz?
- Persze.
- Tiéd Luke és Ash.
Halkan Luke ágyához lopakodtam és megcsikiztem amire azonnal kipattantak a szemei.
- Kelj fel!
- Kelek. -suttogta reggeli rekedtes hangján.
- Ashton! -mondtam az eggyel feljebb alvó fiúnak.
- Nem fog erre felkelni. -mondta Luke.
- Erre viszont igen! -mondtam és lerántottam a takarót róla.- Ashton kelj már fel!
- Kelek már kelek. -mondta és kicsit arrébb gurult így viszont a földre esett. Mi hangos nevetésbe kezdtünk mivel Adam felkeltette a többieket.
- Na jó most, hogy mindenki felkelt! Mondom a mai tervet. Este nyolcra legyetek kész!
- Oké. -mondtuk egyszerre.
- Mit csinálunk addig?
- Kaját. -mondta Cal.
- Jó ötlet. -helyeseltünk.
Hamar megettük a reggelit majd megszavaztunk, hogy filmet nézünk. Betettek egy filmet de én már a 2. percben halálra ijedtem, mivel egy horror film volt.
- Mi az félsz? -suttogta Luke. Amitől akkorát ugrottam, hogy azt egy magasugró bajnok is megirigyelné.- Gyere ide. -mondta nevetve és magához húzott.
A fejem a mellkasába fúrtam, ő pedig csak nevetett rajtam.
- Ne nevess!
- Érdekes a pólóm? -nevetett tovább.
- Jobban érdekel mint a film. -nem szólt semmit csak nevetve egy puszit nyomott a fejemre.
Lassan vége lett ennek a szörnyű filmnek én pedig kibújtam Luke öleléséből. Kár volt! Abban a pillanatban Cal ugrott elém, én meg kis híján szívrohamot kaptam.
- Basszus Cal majdnem bevertem neked annyira megijedtem.
Ő csak nevetett Luke-val együtt én pedig ott hagytam őket és rajzolni kezdtem.
- Mit rajzolsz? -jelent meg Luke.
- Ezt! -fordítottam felé a kész rajzot.

- Wow! -mondta és felült mellém.

- Na jó én megyek.

- Oké én is mert még ma át kéne öltöznöm.

Gyorsan felkentem magamra egy enyhe sminket és felvettem a ruhám:

- Hány ilyen nadrágod van?

- Sok mert ezt hordják a táncosok.

- Legalább nem szakad el. -csatlakozott Mikey.

- Pontosan.

- Én ebben járni nem tudnék.

- Az te vagy Hemmo.

- Oké nem vitázok. De ha beleakadok tánc közben én esküszöm!

- Nyugalom.

Lassan elérkezett a 8 így mi már bent voltunk a színpad mögött.

- Nem izgulsz? -kérdezte Mikey.

- Nem!

- Akkor jó.

A koncert gyorsan lement, és már azon kaptam magam, hogy megint Luke és én vagyunk csak a buszban. Nem volt túl késő így bekapcsoltam a laptopom. Skype-on írt July:

- Na szia! Milyen a táncos élet? Na és még egy dolog. Gratulálok a hősnőnek! -nos igen eléggé jóban lettünk.

- Őrült vagy! Amúgy nem rossz csak az őrült tánctanár ne találna ki olyan táncokat ami kissé félreérthető.

- A Luke-Hayley táncra gondolsz?

- Aha.

- Video chat?

- Aham. -írtam és megnyomtam a hívás gombot.

- Na itt vagyok csajos!

- Én is.

- Egyedül vagy?

- Nem Luke is itt van de szerintem alszik. -mondtam miközben rápillantottam a srácra aki csukott szemmel a hátán feküdt.

- Nem alszok! -morogta.

- Akkor nem alszik csak morcizik. -mondtam mire a gép képernyőjén keresztül kommunikáló lány röhögni kezdett.

- Nem vagyok mogorva. -morogta Luke.

- Hagyjuk reménytelen! -mondtam.- Amúgy meg, mi újság veled.

- Hát randizgatok mostanában.

- Ki a szerencsés?

- Tudod Taylor az a foci isten. -magyarázta mutogatva.

- Tudom.

- Ami azt illeti ma elvisz moziba.

- Hé akkor készülődnöd kéne.

- Tényleg! Fél órám van, rohanok szia!

- Szia! -mondtam nevetve és kikapcsoltam a gépem.

- Még most is mogorva vagyok? -hallottam mellőlem.

- Basszus, de megijesztettél! 

- Nyugi cica. -mondta miközben rám feküdt. Hemmings, ebből elég! Szeme már nem kéken hanem inkább feketén csillogott.

Nagy kezével lefogott és egyben megszabadított a pólómtól. Erőszakos csókjaival belém fojtotta a kiáltásaimat. Már ott tartott mint múltkor. Mindkettőnkön csak fehérnemű volt. Én már hiába ellenkeztem. Erősebb volt nálam, és ezt nagyon jól tudta. Lassan a maradék ruhadarabtól is megfosztott és magára húzta a takarót, és a számat betapasztotta. Könnyeim patakokban folytak le arcomon. Lassan szólásra nyitotta a száját.

- Annyira hülye azért nem vagyok, hogy teherbe ejtselek ne aggódj. -mondta és meglengette előttem a kis tasakot.

Lassan nyitotta ki, hogy kínozzon. Én minden pillanatban reméltem, hogy valamelyik srác, vagy Alicia megjelenik, és lerángatja rólam ezt az őrültet. De ez nem történt meg. Luke lassan rám feküdt majd fájdalmas nyögéseimet csókjaival belém fojtotta. Fájt, pokolian fájt. És nem csak testileg, lelkileg is. Miért velem kell másodjára is megtörténjen ez? Pedig kezdtem azt hinni, hogy megváltozott. Alhasam bizsergett a fájdalomtól. Már ordítani lett volna kedvem mikor végre elengedett és lemászott rólam. Felkaptam a cuccaim magamra és elfutottam. Nem tudtam hova, csak futottam. Csak akkor álltam meg mikor már lábaim könyörögtek, hogy lassítsak. Körbenéztem és azon kaptam magam, hogy a folyóparton vagyok. Leültem a homokba és újra előtört belőlem a sírás. Térdeimet felhúztam és csak sírtam egy darabig.

*Luke*

Lehet többször meg kéne húznom ezt a csajt. Nagyon jó. Lassan bokszerembe bújtam. Elfutott. Kit érdekel? Majd vissza jön. Megnyertem tisztességes fogadásban. Különben is, azt csinálok ezzel a kis cafkával amit akarok! Ez is csak egy buta önelégült liba akinek ha azt mondják "szeretlek" el is hiszi. Ebben a pillanatban belépett Ash.

- Hello! Hayley?

- Nem tudom. -mondtam és hátamon fekve becsuktam a szemem, de azt még ki tudtam venni, hogy kidobja a szemetét de előtte rám néz majd vissza.

- Te kibaszott idióta mocskos barom! -ordította és a galléromnál fogva felhúzott. Ő erősebb kezekkel rendelkezett a dobolás miatt így nem kellett sok ész, hogy felfogjam nem kéne kikezdeni vele.- Te megerőszakoltad Hayley-t?

- Igen. -vigyorogtam rá mire ő a falnak nyomott.

- Kibaszottul megmentette az életed. Te meg ezzel hálálod meg?

- Legalább volt egy jó esténk. -rántottam vállat mire a többiek is megjöttek.

- Miért kiabálsz Ashton?

- Talán azért mert ez az idióta kibaszottul megerőszakolta Hayley-t! -üvöltötte mire a többiek undorodóan néztek rám.

- Ezt honnan tudod?

- Onnan, hogy kibaszottul ott hever egy elhasznált óvszer a kukában.

- Hol van? -tette fel a kérdést Alicia.

- Tudom én azt? - kérdeztem.

- Ha valami baj történt vele én kinyírlak! -ordította Mikey.

- Pedig már kezdtem azt hinni visszajött a régi, boldog Luke. -mondta sóhajtva Cal.

- Keressük meg, te pedig! Nem hittem, hogy ehhez kell folyamodjak de megteszem. -mondta Ash és az ágyamhoz bilincselt, majd hátsó zsebébe csúsztatta a kulcsot.

- Rohadj meg! Engedj el! -ordítottam, de ők csak kimentek.

*Hayley*

Egy idő után egy kezet éreztem a vállamon. Hátra néztem és Mikey volt az. Rögtön ölelésébe vont én pedig a fejemet a mellkasába fúrtam.

- Már azt hittem elmentél a városból! -én csak megráztam a fejem és újra kibukkantak a könnycseppek.- Srácok itt van! -ordította.- Gyere, azt az idiótát elintézte Ashton. Hozzábilincselte az ágyához. -röhögött. Amire nekem is egy kisebb mosoly ült ki az arcomra.- De szerintem ha visszamegyünk te is adsz neki. -nézte a kezemet ami ökölbe volt szorulva.

- Az biztos! -mondtam.

- Istenem, Jól vagy Hayley? -futottak ide a többiek. Csak megráztam a fejem. Hogy is lennék jól? Egy kibaszott elmebajos megerőszakolt.

- Hülye kérdés. -mondta Ash.

Lassan vissza értünk a buszhoz. Beléptünk, de Luke nem mozdult csak a tarkója alatt pihenő kezét csúsztatta lejjebb nagy nehezen, a bilincs miatt.

- Levennéd? -morogta.

Ash lassan levette mire felállt. Odamentem elé és öklömmel akkorát húztam be neki, hogy hátra esett az ágyára.

- Te rohadék! -sziszegtem. Ő csak az orrához nyúlt amiből folyt a vér.

- Basszus mit csináltál? -kérdezte.

- Remélem eltört. -morogtam.- Te utolsó szemétláda. Nem tanították meg, hogy lányokat nem bántunk? Kibaszottul kórházba juttatnálak ha a többiek nem lennének itt. -üvöltöttem a képébe mire felállt és lenézett rám.

- Kibaszottul nem tudod milyen mikor úgy nősz fel, hogy csak az egyik szülőd tanít meg ezekre.

- Az a vicces Hemmings, hogy tudom. De te nem tudod milyen az ha a saját anyád kitagad, mert fiút akart. Majd egy buliról hazafele megerőszakolnak. Később pedig megtudod, hogy míg veled játszadoztak egy sikátorban az anyádat elüti egy kocsi és elvérzik. -üvöltöm a képébe.

- Lehet, hogy ezt nem tudom de te meg azt nem tudod, hogy min mentem keresztül! Apám meghalt anyám depresszióba került és csoda, hogy most normális életet él. Bevallom engem is megviselt. És szerinted miért hordok karkötőt? Ezért. -mondta és lekapta a karkötőit, melyek alól a már gyógyult, de még mindig jól látható hegek bukkantak fel.- És még a java. Akit azt hittem szeret ott hagyott a bajban, és a képembe vágta, hogy agyba főbe csalt. Másnap pedig a suli legmenőbb pasijával csókolózik. Nem tudod milyen érzés. Ahogy azt sem, hogy milyen amikor a barátaidra támaszkodsz de ők félnek tőled! -ordította.

- Én sem fejeztem be! Szerinted én mégis miért hordom ezeket? -mutattam a csuklómon lévő karkötőkre.- Nem azért amiért te hiszed! Nem trendből! El se tudod képzelni mikor neked még barátaid sincsenek. Tudod kibaszott szar az amikor az embert elhagyják és csak a barátai vannak ott. De akinek az sincs? Az egyetlen támaszpont az apám volt! De ő dolgozott folyamatosan. Anya halála után kezdtem a táncot, mert ezzel mindent levezettem. A fájdalmat, dühöt, és a magányt. Rohadtul tudom milyen mikor öngyilkos akarsz lenni. Nem csak te próbáltad! Elegem lett és nem bírtam tovább. Addig a pontig bírtam, majd rájöttem: felesleges vagyok! Csak sajna nem sikerült nekem se. Csak egy különbség van a kettő között! Engem senki nem hiányolt volna. -kész vége elszakadt a cérna.- És lehet utálni a múltam miatt de te rohadtul nem ismersz Hemmings!

- Én ezt nem... -a hangja elcsuklott és hitetlenkedve nézett rám.

- Nem tudtad! -fejeztem be a mondatot.- Apámon kívül senki nem tudta.

Körbekémleltem. A többiek feszülten figyeltek, mikor robban valamelyikünk. De arcukra kiült a döbbenet. Luke feszülten figyelt lehajtott fejjel. Szemében megbánás és sajnálat tükröződött.

- Sajná...

- Sajnálod? Luke, ezt még te sem mondod komolyan. És ha megbocsájtasz, én mentem aludni! -azzal otthagytam őket. A fürdő helyiségben (jó busz mi?) elvégeztem esti teendőimet és lassan vissza mentem majd aludni tértem...